A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Bódy Zsombor: A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890–1930

206 Ipar és társadalom Bódy Zsombor később is problémát. Munkakörülményeiket tekintve távol álltak a magántisztviselőktől, de munkaviszonyuk jogi felfogása azonos volt, s bár a köztudat számára valószínűleg mindig természetes volt a magántisztviselőktől való különállásuk, a határ a két kategória között nem volt éles. Időről időre akadtak törekvések, amelyek szervezeti szempontból összemosni szerették volna e két csoportot. Ehhez a magántisztviselő mozgalmak általában ellentmondásosan viszonyultak. Egyrészt így ugyan nagyobb szervezhető, felvonultatható tömeghez jutottak volna, másrészt azonban az alacsonyabb presztízsű csoportokkal való azonosulást hátránynak is érezhették a mozgalmak vezetői. A másik oldalról a banktisztviselők okoztak problémát: őket a magántisztviselő mozgalmak szívesen bekebelezték volna saját kategóriájukba, a banktisztviselő egyletek, szervezetek azonban általában különállásukon, magasabb presztízsükön őrködve elutasították ezt. Általában problémát jelentett a magángazdaság nem munkás elemeinek rendkívüli heterogenitása. A különböző szakmákhoz tartozók, az át nem váltható szakismereteket - hiszen például egy termény-nagykereskedő cég tisztviselője sok esetben nehezen boldogult volna a papíriparban - birtokló tisztviselők, vagy az éppen minden speciális szakismeretet nélkülöző irodai alkalmazottak - akik pusztán szépen írni tudtak - nem sok közösséget éreztek egymással. És jó ideig - egészen az I. világháború végéig- nem látták be, hogy egyáltalán léteznek közös érdekeik és érdekeiket a magántisztviselő közös nevezet alatt kellene megpróbálniuk együttesen érvényesíteniük. Az eddig elmondottakból is látszik, hogy a magántisztviselő mozgalmak nem alulról, spontán feltörő mozgalmak voltak. A mozgalom vezetői, egy jól körülhatárolható csoport volt - az I. világháború végéig nagyjából ugyanaz a társaság -, mely tagjainak egy jelentős része egyébként a Budapesti Kereskedelmi Akadémia egy évfolyamából került ki. E vezető csapat második akciója a Magántisztviselők Országos Nyugdíj egyesületének (MONyE) és a Magántisztviselők Lapjának 1893-as megalapítása után a Millennium alkalmából tartott I. Országos Magántisztviselő Kongresszus megszervezése volt. Ezzel az eseménnyel kívánt a magántisztviselő mozgalom a nyilvánosságba, illetve a közéletbe igazán belépni, és ez sikerült is. Ugyanakkor a mozgalom vezetői ebből az alkalomból akarták megalapítani a Magántisztviselők Országos Szövetségét is. A végül 1897-ben megalakult Szövetség programja körvonalazódott már a kongresszuson. Ez nagy vonalakban a magántisztviselő réteg intézményesítésének lépéseit tartalmazta. Ezek legfontosabb célként a magántisztviselők szolgálati viszonyát szabályozó törvény és a magántisztviselők nyugdíj viszonyait rendező törvény kivívását jelölték meg, valamint az alakuló szövetség kamarai monopóliumát kívánták elérni. A munkajogi szabályozás azért volt fontos kérdés, hogy a magántisztviselő réteg világosan elhatárolható le-