A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Iparostársadalom az iparosítás előtt - Pozsgai Péter: Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén

Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén 163 megházasodott, házastársuk személyében kézműves vők kerültek a családba. Egyikük neve már 1852-ben is előfordul (1857-ben ház- és járadékbirtokosként szerepel), másikukat 1857-ben is iparosként írták össze, így a harmadik, Bercsinszky Pál az egyedüli, akivel a három közül ki lehet egészíteni az 1857-es kézművesek listáját, s aki csak 1857 szeptemberében „nősült be" a Dittel család­ba. Az 1852-es összesített névsor alapján tehát 43 kézművest lehetett 1857-ben megbízhatóan azonosítani. 3. Ez utóbbi 43 fős névsort összevetve az 1857-es népszámláláskor iparosként összeírtakkal, 13 olyan kézművest találtam, akik 1852-ben nem találhatók egyik listán sem, tehát feltehetőleg 1852 után telepedtek le Tornán - ezt a céhiratok és az anyakönyvi bejegyzések is megerősítették. 4. Megvizsgálva a tornai anyakönyv 1852 és 1857 közötti házassági bejegyzése­it, 4 olyan személyre bukkantam, akiket az anyakönyvben kézművesnek tüntettek fel, viszont 1857-ben különböző „nem iparos" rovatokba sorolva találjuk őket (nap­számos, ház- és járadékbirtokos, földbirtokos, egy esetben pedig „egyébféle férfi személyek 14 éven felül"), a fenti (1-3.) forrásokban pedig nem szerepelt a nevük. 5. Az 1869. évi népszámlálás kézműveseinek névsorát (és a házszámokat) is összevetettem az 1857. évi tornai lakónévsorral. Bár nagyságrendi változást ez a müvelet már nem eredményezett, mégis az 1857. évi népszámlálás Torna mező­városi végrehajtásának fontos sajátosságaira vetett fényt. Torna 1857. évi össze­írásakor - nem zárható ki, hogy máshol a tornaitól bizonyos fokig eltérő „értelme­zésben" hajtották végre népszámlálást-majdnem kivétel nélkül csak a háztartás­főket sorolták be egymástól elkülöníthető foglalkozási rovatokba, míg a családta­gokat - akkor is, ha már nagykorúak voltak - mindössze két kategóriába sorolták: „egyébféle férfi személyek 14 éven felül" és „egyébféle nők és gyermekek". így a már felnőtt családtagok foglalkozása és a segítő családtagok száma sem állapítha­tó meg. Ettől eltér az „albérlők" (lakók, kosztosok, akik nem álltak a háztartásfő­vel rokoni viszonyban) besorolása. (1852-ben és 1869-ben az apa mellett a fia foglalkozását is feltüntették, amennyiben kézműves volt és egy házban éltek.) Az 1869. évi népszámlálás háztartási lajstromai alapján viszont nagy biztonsággal meg lehet állapítani, hogy ki az, aki 1857-ben valamelyik kézműves (vagy özve­gye) családja- ban már felnőttként jelen volt és 1869-ben iparos mesternek írták össze. Ezzel a módszerrel újabb három kézművest lehetett azonosítani 1857-ben. Az 1869. évi népszámlálás fölvételi ívei tulajdonképpen az 1857. évi bejelentési jegyeknek feleltethetők meg szerkezetüket tekintve, 19 hisz itt az egyes foglalkozá­si megnevezéseket még nem összevont főcsoportok rovataiba sorolták, hanem az 19 DÁNYID. 1993. 106-107.

Next

/
Thumbnails
Contents