A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Pozsgai Péter: Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén
160 Ipar és társadalom Pozsgai Péter a céhes kézműveseket tartalmazza, mert a másik két névsorral összevetve kiderül, hogy csupán 21 fő nem szerepel a „nem céhes" ill. „kontár" kimutatásokban. A 21 főből 16-nak a neve szerepel a céhmesterek és választmányi tagok aláírásai között a tornai sorcéh (vegyes céh, amely a különböző mesterségeket üző kézművesmesterekből és legényekből állott) „Czéhbe álás avagy Remek vágás" jegyzékében (1856-1871). 12 Nagy valószínűséggel 1852-ben őket tekinthetjük a tornai céh tagjainak. Egy főre jutó átlagos adójuk (5, 6 fit) majdnem kétszerese a „nem céhes" és a „kontár" listákon is előforduló kézművesekének (2,95 fit). A legények száma a kamarai összeírás alapján 19, az inasoké pedig 21 volt. Az egy kézművesre jutó legények és tanulók számát tekintve is az derül ki, hogy az említett 21 iparos esetében átlagosan minden másodikra jutott egy legény (ha az inasokat is hozzászámítjuk, akkor pedig mindegyikre jutott legalább egy legény vagy tanuló), míg a maradék 35 esetében csak alig minden negyedikre (s inasokkal együtt is csak kevesebb mint minden másodikra jutott átlagosan egy legény vagy inas). 13 A fentiek valóban azt támasztják alá, hogy a kontárok, akár rendelkeztek „működési engedéllyel", akár nem, mindenképpen a szegényebb társadalmi rétegekhez tartoztak Torna mezővárosban is. A három lista összevetéséből meg lehetett állapítani, hogy a kézművesek feltételezhetően teljes száma 1852-ben 74 fő volt (a háziparral foglalkozók, parasztiparosok ebben nem szerepelnek). Az összeírt összes kézművesnek tehát alig több mint a negyede tartozott ekkor a mezővárosi céhhez. B) 1857 Az 1852-es kézműves-összeírások haszna akkor mutatkozik meg igazán, amikor az 1857. évi népszámlálás Torna mezővárosra vonatkozó „Fölvételi ívein" (továbbiakban felvételi ív) a foglalkozási csoportokat és a foglalkozási besorolások arányait szemügyre vesszük. A 270 összeírt mezővárosi „háztartásfőből" mindössze 19 kézművest találunk a „gyárosok és iparűzők" rovatában. 14 A jelenlevő 12 Státny okresny archív Kosice (Kassai Járási Levéltár, a továbbiakban SOKA KE) Cechy Túrna. 13 A nem céhes kézművesek, akiknek mesterségük folytatására csak hatósági engedélyük volt, elvileg nem „fogadhattak fel tanítványt", itt tehát a gyakorlat ismét erősebbnek bizonyult a rendeletnél. SÓBA KE, SÚ Túrna n. Bodvu, 80/ 811. sz. (1852) -3035.... sz. leirat „Abaúj-torna Megye Cs. K. Főnökétől". 14 Az 1857-es népszámlálás „fölvételi íveinek" kitöltésére az 1857. március 23-án kelt császári rendelet F. mellékletének megjegyzései adtak eligazítást. Az iparosokra vonatkozóan a következők olvashatók: „a gyárosok és iparűzők rovatába foglalandó az egész iparos kereset, a
