A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Gajáry István: Óbuda lakosságának rétegződései a 18. század végén
Gajáry István Óbuda lakosságának rétegződései a 18. század végén 1 Óbuda 18. századvégi lakossága létszámában és összetételében egyaránt egy jelentősebb mezőváros képét mutatja. Lakosságának száma a megye ötödik településévé emelte (Kecskemét, Nagykőrös, Vác és Cegléd után), ami azért is jelentős tény, mert két jelentős szabad királyi város közvetlen szomszédságában volt. Az 1784-1787. évi Józsefi népszámlálás 5804 személyt mutatott ki tényleges népességként, amiből 535 fő 18 év alatti, tehát a felnőtt lakosság 5269 főre tehető. Éltek itt a török harcok után visszatelepült református vallású magyarok, három telepítés során érkeztek ide különböző tartományokból katolikus németek, végül folyamatosan mozgó népességként kell említenünk a jelentős létszámú zsidóságot is. Igazgatásilag a település két, igen eltérő jogokkal felruházott községre oszlott: a 18. század végén ugyanis a zsidóság -jóllehet csak rövid ideig és bizonyos keretek között - önállóan intézhette közösségi és egyéni ügyeit. A zsidó közösség létszámát ekkor 1649 személyben (285 család) határozták meg. 2 Az alábbi dolgozatban a keresztény lakosság összetételének, rétegződésének vizsgálata során kapott eredményeket foglaljuk össze. A házak tulajdonviszonyait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az 1788/9-ben összeírt adózó lakosság túlnyomó részét kitevő - természetesen - keresztény adózók házai mellett, mindössze 15 középületet jelöltek meg az összeírok, s a zsidóság is csak 19 házat birtokolhatott a városban. Az általam vizsgált korszakban a lakosság keresztény része 4155 főre tehető. A jobbágyok lényegében állandó száma mellett a 18. század végén hirtelen, 30%-kal megugrott a házas zsellérek száma, ami - újabb parcellázások nélkül csakis az amúgy sem nagy méretű telkek aprózódásával járhatott együtt, ugyanakkor a ház nélküli zsellérek száma is megnégyszereződött (1. táblázat). 1 A dolgozat az OTKA 506. számú, Nagyvárosi társadalmi szerkezet Magyarországon az iparosítás előtt című kutatási program (1991-1994) keretében készült kézirat része. Szervesen kapcsolódik a szerzőnek ugyané konferenciasorozat keretében tartott korábbi előadásához (GAJÁRY I. 1995.). A program keretében készült tanulmányok egy része megjelent: FAZEKAS CS. 1996. 165-273. 2 GÁLÉ. 1992. 13.
