Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság sorsa Magyarország német megszállását követően

A durva, követhetetlenül logikátlan helyén voltak kénytelenek összezsúfoantiszemita cikkek áradata a salgótarjá- lódni nők, férfiak és gyerekek. A vagyoni zsidók gettóba zárása után is folytató- nosabbakkal különösen kegyetlenül dott A Munka hasábjain. bántak Salgótarjánban, értékeik bevalláOsszegyűjtésük befejezése (május sa végett sokakat megkínoztak. Bellák 19-) után fél hónappal, június 5-én haj- István fogorvos a kínzások elől az ablanali 5 órakor a bánya istállójába, a gyűj- kon vetette ki magát, mások szerint váltóhelyre szállították a zsidókat, ahol fo- látói kidobták a mélybe, miután félholtlyamatosan szakadó esőben, 40-60 ló ra verték. Magyar munkásoknak a zsidó üdülőket és szanatóriumokat! A kormány gyors és erélyes rendeletekkel szorította vissza azt a már-már a vérünket teljesen felszívó zsidó életmohóságot, mely rátelepedett a magyarságra. Csak örülhetünk ezeknek a zuhany-intézkedéseknek, de örömünk teljessé csak akkor válik, ha mindazokon a helyeken, ahol valamikor a zsidóság habzsolta az élet örömeit, most, természetesen nem ugyanazokkal a célokkal, de a magyar munkásokat látjuk viszont. Reméljük, hogy a kisajátított zsidó villákat és üdülőket akár Erdélyben, akár a Felvidéken, akár a Balaton partján vannak, a munkásság tarthatja fenn azzal a céllal, hogy az a munkás, aki ezeknek az épületeknek közvetlenül vagy közvetve a létrehozója volt, néhány napos szabadságát most e villákban, illetve üdülőkben tölthesse el. Fel sem tudjuk mérni annak a változásnak a hatását, amit egy-egy munkás akkor érezne, amikor a bányák mélyéből, a gyárak olajos műhelyeiből, a gépek dobhártyarepesztő zajából a magyar tenger vagy Erdély havasainak csendjében és tisztaságában pihenné ki a munka gyötrelmét. Milyen felemelő tudat lenne számára, hogy a kormány ilyen intézkedésekkel igyekszik megjutalmazni azt a végsőkig fokozott munkát, amelyet ma a magyar robotos a jobb jövőért végez. Ki tudja, ki érzi mindazt, ami egy ilyen intézkedés után azok lelkében fakad, akik soha nem jutottak túl a kültelek szűk utcáin, akik csak képeslapokból látták és legfeljebb valamikor a földrajzkönyvből tanulták, hogy van egy Balaton nevű tavunk, amelynek partjait eddig túlnyomórészt csak azok látogathatták, méghozzá kora tavasztól késő őszig, akik ennek az államalkotó népnek kényszerű emberszeretetét élvezték, és ezzel a vendégszeretettel csupán visszaéltek? Fel tudjuk-e fogni, mit érezhet az az alföldi fiú, akit sorsa a város gyárpoklaiba vetett, ha a kormány szociális jóvoltából az erdélyi havasok üdülőiből csodálkozhat bele a magyar tájak szépségeibe? Tudjuk, hogy az új kormány messzenyúló és mélyreható intézkedésekkel szándékozik a magyarság helyzetén változtatni. De úgy érezzük, hogy egy esztendei munka után megérdemli a magyar munkás azt, hogy ott, ahol a zsidók eddig hangoskodtak, ott most ő pihenje ki egy év fáradalmait, hogy azután frissült lélekkel, pihent izmokkal segédkezzék kiharcolni, kikövetelni a jobb magyar jövendőt. (A Munka, 1944. május 20., 2. oldal.) (»2