Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A zsidóság Salgótarján szolgálatában
Groszberger Miksa Terbeléden [a mai Szlovákiában] született kereskedő, csa- jg^ÉL ládjával már jó ideje Salgótarjánban élt. A családfőnek nem kis gondja volt, [ ^&3^ hogy nem túl népes, de mégiscsak számottevő családját révbe vezesse. Az elsőszülött lányát, Esztert - akit egyébként az ismerős körben Rózsinak hívtak — férjhez adta. Zoltán fiának jó mesterséget adott, lakatos szakmunkás lett, később pedig az üzleti életbe vonta be. Az 1890. május 20-án született fiát, Ferencet - aki az anyakönyvben Fülöpként volt bevezetve - segítséggel ugyan, de [jogra] taníttatta. Az 1891. június 27-én született legkisebb fiú — Béla — nyomdász lett. A gyerekek két útravaló eligazítást kaptak apjuktól: a vállalkozói kedvet és a könyvszeretetet. Nem túl bőséges ellátás. Mindkettő nagyon pénzigényes passzió [kedvtelés] volt akkor is. Nem kevésbé jellemző a Tarjánban könyvkereskedést nyitó apa idealizmusára [a jóért való lelkesedésére]. Az apa utolsó, a család egész életére kiható kezdeményezése volt, hogy 1900-ban családi nevét - és így gyermekeiét is — Gádorra változtatta... 1918-ban Ferenc 28, Béla 27 éves volt. Ez utóbbi a frontot is megjárta. Mindketten érett, politikai-mozgalmi tápasztalatokkal rendelkező férfiak. A politikai változás szükségességével nemcsak fizikailag, hanem felfogásuk, nézeteik alapján is azonosultak. Csodálkozhatunk-e azon, hogy 1918 ősze mindkettejük számára a forradalmi cselekvést jelentette? Az eddigiek alapján úgy vélem, az ellenkező lett volna feltűnő. Az akkori politikai baloldal is így vélekedett. Természetesen kapcsolódtak be Salgótarján újkori történetének mozgalmas eseményeibe. Ferencet 1918 őszén — más polgári vezetőkkel együtt — a Nemzeti Tanácsban találtuk, annak jegyzőjévé választották. Ugyanakkor a radikálisabb nézeteket valló Béla a baloldali szociáldemokrata munkásokkal: Oczel Jánossal, Fehér Vilmossal működött együtt... Ferenc 1919 márciusában a forradalmi törvényszék tagja volt Salgótarjánban. A háborús sérült Béla beöltözött a megalakult munkászászlóalj egyenruhájába, és nemcsak Salgótarján környékén harcolt az intervenciósok [a belügyeinkbe fegyveresen beavatkozók] ellen, hanem a tiszai fronton is védte a Magyar Tanácsköztársaság államát. A két testvér életútjában kiemelkedő események zajlottak ezekben a napokban. Úgy hitték, mindaz, amit az eddigiekben vállaltak — tanultak — megoldható, és tartós lesz az új rend, az új állam... (Horváth István: A két testvér (dr. Gádor Ferenc és Gádor Béla). Idill furcsaságokkal. Lásd: Történelmi tükörcserepek Salgótarján 1918-1968 közötti életéből. 1992, 59-71. oldal.) szociáldemokráciával, a szociáldemokrata párttal. Salgótarján nem különbözött ebben a többi várostól, sőt Nyugat- és KözépEurópa más országaitól sem. A párt 1904ben alakult helyi szervezetében számos zsidó származású tagot találhatunk. Az 1918. november 3-án megalakult Salgótarjáni Nemzeti Tanácsban is jelen voltak: Mikovnyi Jenő elnök helyettese az imént már említett Pollatsek Ármin ügyvéd, a testület jegyzője pedig Gádor Ferenc volt. Amikor 1919 első napjaiban a munkások és a bányászok vették át a hatalmat a forrongó városban, a kommunista tüntetések nem egyszerűen a szociáldemokraták ellen irányultak (képviselőiket szóhoz jutni :Í?
