Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság élete - Az ortodox hitközség és intézményei

Halálozás Deutsch Mózes, az izraelita hitközség 87 éves rabbija, folyó hó 14-én meghalt. Salgótarjánban 57 éven kérésztől működött. Koporsóját azon szögnélküli asztalból állították össze, melyen egész életén át tanult. Temetésén messze vidékről is sok rabbi jelent meg. A zsinagógát zsúfolásig megtöltötte a közönség, melynek soraiban ott láttuk a város küldöttségét, élükön a polgármesterrel, a hivatalok, hatóságok, katonaság vezetőit, képviselőit. A szertartás és sok gyászbeszéd délután fél 2 órától 5 óráig tartott, amikor a hitközség tagjai vállukon vitték a temetőbe a szép kort ért rabbit, aki halála előtt még két nappal is ellátta tisztét. (A Munka, 1931. április 18., 3. oldal.) bit választottak a verpeléti Deutsch Jenő személyében, aki ráadásul hivatalosan csak 1936-tól, évekig tartó pereskedés után láthatta el fontos feladatát. A rabbin kívül a hitközséget szolgálta az úgynevezett templomszolga vagy samesz, aki az imaház rendjét óvta (a keresztényeknél a sekrestyés lát el hasonló feladatot), a jó hangú, szép családi életet élő kántor vagy házán, aki a szentély felügyeletét is ellátta, vagy például a metsző, azaz a sakter, aki a zsidók által fogyasztható állatok rituális előírás szerinti vágását végezte. Különös szakértelmet követelő munkája egyébként nem iparűzésnek, hagyományos mészárosságnak, az általa elkészített hús árusítása pedig nem kereskedelemnek számított, hanem a hitközség kizárólagos jogát képezte, s nem mellesleg jelentős bevételi forrását is. A zsidó mészárszék fenntartása így természetesen szintén a hitközség feladata volt, csakúgy, mint például a rituális fürdőé (mikve), amely a test megtisztulása mellett a zsidó háziasszonyok új edényeinek használatbavétel előtti megmerítésére szolgált. Krausz Jenő és Miklós 1926 végén határozta el egy emeletes ház felépítését a Pécskő utcában (nagyjából a mai uszoda fölötti területen), melynek földszinti része Salgótarján mikvéjének is helyet adott. Az épület azonban sajnos éppen útjában állt a Pécskő patak tervezett szabályozási munkálatainak, ezért a hitközség — megelőzendő a kisajátítását — 1930-ban eiadta azt a városnak. CseTemplomszolga ábrázolása 1808-ból Zsidó nő rituális fürdése egy 18. századi képen rébe csak annyit kértek, hogy az új rituális fürdő várható elkészültéig, 1932 nyaráig hadd használhassák még a „régit". Az új mikve a Pécskő úti harmadik toronyház és a 17