Nógrád megyei evangélikus lelkészek és tanítók díjlevelei 1784–1804 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 38. (Salgótarján, 2002)

Turopolya és filiái: Felsőtiszovnyik, Alsőtiszovnyik, Veres

föld, b. Zemnyicában c. d. Stranicában, e. Bralicskák alatt. Hatodfél pozsonyi kila rozsot lehet vetni ezekbe a földekbe. Az e. betű alattira ugyan ez vonatkozik, mint a föntire. Azelőtt a „na Rauny" dűlőben a Lastoknak nevezett rét, amit azonban szántóra alakítottak. Általában tíz kila zabbal vetették be. Őszi gabonát nem vetnek bele. * Mindezeket a földeket - kivéve a Rovnyán lévő szántóvá alakított rétet, amit a turopolyaiak szántanak és vetnek - a leányegyházbeliek szántják és vetik, továbbá aratják és behordják, a zabot kivéve. A teljes gabona betakarítását a turopolyaiak végzik el, és ők hordják ki az iskolai és parókiai trágyát is. * A turopolyaiak ezen kívül a községi földekből még 12 ekényit adnak zab alá, köles alá pedig 3 ekényi földet egy akolföldön. Ezeket a földeket felszántják és elvetik. b. Parókiai rétek a következők: - A nagylámi határ közelében lévő völgyben. Hrabecben kettő, évenként kaszálják. - A Papvölgy déli oldala, az északi oldala másé. - A Povrazkyban. Ezeket csak két éven át kaszálják, harmadikban ugaroltatják. Közepes termés esetében az összesen 5 szekér széna szokott lenni. Sarjú nincs rajta. * A leányegyházbeliek kaszálják, a turopolyaiak pedig gyűjtik és betakarítják. c. Sem káposztása, sem kukoricaföldje nincs. d. Kenderes kettő van, az egyik a kertben VA pozsonyi kilás, a másik a parókiai pajta mögött 1 pozsonyi kilára alkalmas. * Turopolyai egyházfik ugaroltatják, vetik el a magot, és ők szállítják a kendert az áztatóba és ki az áztatóból. 3. Évi fizetés a. Készpénzben semmi. b. Gabonajárandóságot illetően, minden önálló személy, akinek igás marhája van, minden igás állat után 1/6 pozsonyi mérőt ad, így hat igás állat után egy pozsonyi kilát fizet. Mind a négy falu Andráskor egyszerre szolgáltatja be a gabonát. Majorságiak, pásztorok, iparosok, és akiknek nincs igás marhájuk 4 garast, azaz kereszténypénzt fizetnek. Özvegyasszonyok egy zsákot vagy 4 garast adnak. c. Baromfiból minden ház egy csirkét ad. d. Élelemjárandóság nincs. e. Dézsma- és tizenhatodjárandóság nincs. f. A turopolyai egyházi malomból mind a gabonából, mind az élelemből, gersliből azaz pohánkakásából egyharmad részt kap a lelkész, a másik két részt pedig az egyházközség és a molnár kapja. Ez közepes esztendőben 26 pozsonyi mérő tavaszival kevert rozsot hoz a lelkésznek. Ez azért olyan kevés, mivel Turopolya községnek az egyházi malmon kívül még két más községi malma is van. A maláta sörre való megőrléséért minden egyes főzet után a község 5 garast fizet a lelkésznek. g. Turopolyán mindenki, akinek igás marhája van, egy szekér tűzÜát szállíl be, amit a zsellérek hasogatnak fel. A leányegyházbeliek nem szállítanak tűzifát, és nem hasogatnak. 204