Nógrád megyei evangélikus lelkészek és tanítók díjlevelei 1784–1804 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 38. (Salgótarján, 2002)

Nagylibercse és filiája: Lentvora

3. Temetésért, egész igehirdetéssel 6 garas, fél igehirdetéssel 3 garas és énekléssel 2 garas. Temetési versekért 3 máriás jár. 4. Gyermekek tanításáért. Akár még csak kezdik a tanulást, ismerkednek, olvasnak, vagy kívülről tanulnak és írnak, egyformán 10 garast fizetnek évente. Élihez jön még a böjti szabbathália, azaz 7 tojást vagy egy garast fizetnek, Gál-napra egy kakast vagy egy garast. 5. Minden diáktól egy szekér tűzifa jár. 6. Hosztiáció rendszerint karácsonykor van. 7. Mikor az erdőben megérik a makk és vásárolják az egyháztagok, a rektor úr az ő - salvo honore - disznai számára csak a fél árat fizeti. Lentvoráról I. Állandó jövedelem. 1. Belső és külső telek nincs. 2. Évi fizetés a. Készpénzben semmi. b. Gabonajárandóság. Minden egyes személy négy igás állatig egy fertállyal ad az őszi vetésűből, zsellérek 2 garast adnak, özvegyasszonyok semmit. II. Stólajövedelem Minden úgy van, ahogy az anyaegyházban, csak azzal a különbséggel, hogy az egészprédikációs temetésért 4 garast fizetnek. Hogy ez az irat hiteles, és hogy a rektor urunk tényleges jövedelmét foglalja magába, azt mi alulírottak elismerjük, keresztekkel és a falu pecsétjével megerősítjük. Kelt Nagylibercsén 1800. március 22. napján. Előttem: Benedicty György, a helység igehirdetője. P. H. Nagylibercsei bíró Paulus Galik + /Nagylibercsei kisbíró Adamus Schirka + /Egyházgondnok Adamus Lassan + / Egyházfi Johannes Őrlik + Lentvorai bíró Matthias Martsok + / Lentvorai kisbíró Johannes Bentza + / Lentvorai egyházfi Martinus Jantso + /P. H. Miután a nagylibercsei egyházközség imént közölt lelkészi és rektori javadalmazását az eredeti hiványlevéllel összehasonlítottam és az egyházi gyűlésen azt egész terjedelemében felolvastam, s mivel azok a jövedelmek a hiványlevelekben teljesen bennfoglaltatnak, és a jelenlegi használattal megegyeznek, az egyházközség mindezt megerősítette, ezért hitelesnek ismertetett el, amit én jó hittel bizonyítok. Kelt Nagylibercsén 1800. év március 22. napján. Walentiny István, a maskovai egyház lelkésze és a tisztelendő esperesség dékánja. P. H. 129