Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

483. A kereskedelmi dolgozók elmaradt kereset-kiegészítése kapcsán a forradalom ellen agitál a Kádárhoz hű Nógrádi Népújság – Salgótarján, 1956. december 8.

Nógrádi Népújság, 1956. december 8., 3. p. 483. A kereskedelmi dolgozók elmaradt kereset-kiegészítése kapcsán a forradalom ellen agitál a Kádárhoz hű Nógrádi Népújság Salgótarján, 1956. december 8. Néhány szó a kereskedelmi dolgozókról A megyében legutóbb meghirdetett sztrájkhoz most először csatlakozott a kereskedelem is. Ha a dolgozók által felvetett okot nézzük, amely sérelmezi, hogy nem kapták meg novemberben a tíz-tizenöt százalékos béremelést, amelyet októberben már megkaptak, igazat kell nekik adni. Igazat akkor is, ha világosan látjuk, amit ők talán nem, azt, hogy termelés nélkül maholnap semmit sem ér a béremelés. Igazat kell adnunk, mert a kereskedelmi dolgozók az ország legrosszabban fizetett dolgozói közé tartoznak, és emberileg érthető, ha türelmetlenek. Annál inkább érthető ez a türelmetlenség, mivel igazán derekasan helytálltak ezekben a hetekben. Ötször-hatszor annyit dolgoztak, mint máskor. Az Állami Áruházban például több mint egymillió forint volt a napi forgalom, szemben az október 23-a előtti 200-250 000 forinttal. Bizony nagyon meg kellett dolgozniuk, hogy idegekkel győzzék ezt a rohamot. És akkor váratlanul azt hallják, hogy egyes üzemeknél, vállalatoknál megadják november 10-ig a dupla bért, megadják a fizetésemelést, nekik pedig le akarják vonni. Ezért csatlakoztak az egyszerű, kis fizetésű dolgozók a sztrájkfelhíváshoz? Nekik másodrendű kérdés volt egyes személyek eltávolításának problémája, mert tudták, hogy az ilyen vitákat el lehet intézni a munka mellett is. Tudták, hogy amíg egyesek csupán ezzel foglalkoznak, addig a raktárak veszedelmesen ürülnek, az emberek fáznak, és nincsen szén, nincsen új áru. Tisztában vannak azzal, hogy az infláció nekik, a kis fizetésűeknek jelentene szenvedést, nem hangoskodó vezetőiknek, akik legalább még egyszer annyit keresnek, mint ők. Ez az érem egyik oldala. És még egyszer hangsúlyozzuk, együtt érzünk a dolgozók jogos követeléseivel, bárhol dolgoznak is, és várjuk a kormány döntését ezzel kapcsolatban. De nem értünk egyet azokkal a vezetőkkel, bizottságokkal - mint például a volt nemzeti bizottság, a megyei munkásta417