Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

506. d) A megyei rendőrkapitányságon Kazinczi Istvánt tanúként hallgatják meg az 1956. december 8-ai salgótarjáni sortűzzel kapcsolatban – Salgótarján, 1956. december 14.

kíváncsiságból én is a kapuhoz jöttem, és felültem a kapu tetejére, és onnan néztem, hogy mi történik. A kapitányság előtti téren 10 óra után kezdtek gyülekezni. Először bányászok jöttek, majd az üveggyáriak, gépgyáriak és megint bányászok jöttek, de hogy honnan, azt nem tudom. Mikor a tömeg elkezdett gyülekezni a kapitányság előtt, a bányászok közül kivált egy kövér férfi, és az bement a kapitányságra, majd utána kiment és az emberekhez beszélt. A beszédből, kiabálásból kivettem azt, hogy egy Kelemen Ferenc

766 és egy Gál nevezetű embert követeltek, akiket a rendőrség őrizetbe vett, adják ki. A rendőrség részéről viszont többen beszéltek a tömeghez, akik azt mondták, hogy oszoljanak szét, és egy öttagú bizottság menjen be, akivel tárgyalni fognak. Azt is megmondták, hogy a két őrizetbe vett személy közül az egyik 12 évi börtönre van elítélve jelenleg is, a másik pedig röpiratokat terjesztett, és azt kell kivizsgálni. Az összegyűlt tömeg nem volt hajlandó elvonulni, hanem elénekelte a Himnuszt [és a] Szózatot. Hangosan beszéltek, kiabáltak, de nem voltak hajlandók az épület elől elvonulni. Sőt a tanácsháza felől jövő munkásszállító gépkocsit az épület előtt keresztbe állították az úton, és egy élelemszállító teherautót is oda akartak állítani, hogy a közlekedést eltorlaszolja, azonban [az] nem volt hajlandó [megállni], hanem a tömeget megkerülve továbbment. Még arra is pontosan visszaemlékszem, hogy amikor Házi honv[éd] vezérőrnagy beszélt a tömeghez, figyelmeztette őket, hogy amennyiben a felhívásnak nem tesznek eleget, a következményekért őket terheli a felelősség. A tömeg azonban nem vonult el, és így a szovjet parancsnok utasítást adott az egyik harckocsinak, hogy a barikádszerűen felállított teherautót vontassa el. A harckocsi be is ment a tömeg közé és vontatókötélre akarta venni a gépkocsit, azonban az ott lévő civil személyek ezt megakadályozták. Közben én a kapu tetejéről az ott lévő padra álltam fel, és azt láttam, hogy a tankosok abbahagyták a vontatási kísérletet, a vontatókötelet feltették a tankra, és ott álltak a tömeg között. A tanknak az utcára történt kivezénylése után egy szovjet gyalogosegység jött ki a kapitányság udvarából egy t[örzs]őrm[ester] vezetésével, akik igyekeztek a járdánál felállni és a tömeget onnan elküldeni. Igen barátságosan beszéltek velük, de a tömeg nem hátrált, és így csak a kerítésen belül tudtak felállni. Ezután történt az, hogy a tanácsháza felől előbb egy egyes, majd sorozatlövést hallottam, ami gondolatom szerint géppisztolyból hangzott el. Mikor ez a sorozat elhangzott, utána a szovjet katonák átvették a tüzet, és véleményem szerint magasan a levegőbe riasztólövéseket adtak le. Én akkor a figyelőhelyemről a szemközt lévő ház végéhez szaladtam, ahol társaimmal 766 Helyesen: Károly. 460