Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

506. a) Rakitta Józsefnét tanúként hallgatják ki a megyei rendőrkapitányságon az 1956. december 8-ai salgótarjáni sortűzzel kapcsolatban – Salgótarján, 1956. december 13.

azonban arra már nem emlékszem, hogy a kocsikban voltak-e utasok vagy sem. Közben én beszaladtam telefonálni a leányomnak, és így negyedóráig nem láttam semmit sem. Majd ismét visszatértem a kapuhoz, és akkor láttam (az idő emlékezetem szerint kb. fél 12 óra), hogy az utca közepén egy orosz tank áll. Ezen a tankon három szovjet katona állt. Azt is láttam ebben az időpontban, hogy szovjet katonák egyesével sorakoznak fel a kapitányság épülete előtt. Én kb. tíz szovjet katonát láttam. Arra nem emlékszem, hogy a katonák hogyan fogták géppisztolyaikat. Én sem az utcán, sem a kapitányság előtt magyar karhatalmi szervek tagjait, sem rendőröket és katonákat nem láttam. Az emberek az utcán nagyon parázs hangulatban voltak, és különböző csúfos szavakat kiabáltak az épület felé. Ekkor a megyei tanács felőli részről egy hosszantartó sorozatlövést hallottam, amire az emberek a tömegben azt mondották, és én is úgy észleltem, hogy ez riasztólövés volt. Erre fel ismét hallottam egy második sorozatot, de már akkor láttam, hogy emberek estek el, és én is men[e]dék után néztem, amikor is a kapitánysággal szemben lévő iroda háta mögé rejtőztem. A rejtekhelyről láttam, hogy az emberek a kapitánysággal szemben lévő bérház mellett kúsznak hátrafelé. Még a lövöldözés tartott, amikor az első sebesült bejött az üveggyár területére. Ez a személy előttem ismeretlen férfi volt, fejlövése volt. A második sebesültet már hozták, mert annak [a] lábát teljesen ellőtték, ezt a személyt én ismerem: üveggyári dolgozó, én csak Ilonka néven ismerem. Egy másik üveggyári asszony, akit én csak Ica néven ismerek, és a szállításnál dolgozott, haslövést kapott, majd később hallottam, hogy meghalt. Ezután még két sebesültet hoztak be. Mindkettő szintén súlyosan lábsérült volt. A lövöldözés becslésem szerint mindössze hat percig tartott. A lövöldözés során határozottan meg tudtam különböztetni, hogy fölfelé, tehát a levegőbe jóval többet lőttek, mint vízszintes irányba. A lövöldözés hangjából arra is tudtam következtetni, hogy nehézfegyverrel is lőttek - valószínűleg a tankból -, de ez a lövés a levegőbe hangzott, vagyis fölfelé. Időközben elszaladtam az üveggyárba kötszerért, de az üveggyár területére behozott személyeken láttam, hogy nem tudok segíteni [rajtuk], ezért hozzájuk sem nyúltam. Ezután én kijöttem az utcára, ahol a kapitánysággal szemben lévő bérháznál, szembe[n], a bal bejáratnál 4-5 személy feküdt a földön, de ezek közül nem volt mind halott. Összesen én a kapitányság és a bérház közötti téren kb. 15 sebesültfet], illetőleg halottat láttam. A sebesülteket egy buszba rakták fel civil emberek. Tudomásom szerint az üveggyárból Szabó mérnök is itt halt meg,

758 de őt a halottak közt nem ismertem fel. A halottak zöme férfiakból tevődött ki. Velem együtt ezt az esetet végignézték: az üveggyár területén őrszolgálatot teljesítő gyárőrség. Valószínűleg a 24 éves Szabó Gyula üzemvezetőről van szó. 455