Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

441. Megjelent a Nógrád Megyei Munkástanács első és egyben utolsó tájékoztatója – Salgótarján, 1956. december 3.

szakértők irányítanák. Más szóval, éppen a rend és munka érdekében elkerülhetetlen a gyors személyi változás. És mégsem akarják megérteni azok, akiknek félre kellene állniuk. Vajon miért? Mert félnek a munkától, a munkatársak számon kérő pillantásaitól? Mert ragaszkodnak a megszokott, meg nem érdemelt kényelmes élethez? Ezek az emberek, csak hogy pozíciójukat mentsék, ellenforradalmárnak neveznek mindenkit, aki személyi változást emleget. Pártellenesnek és kormányellenesnek mondják a személyüket érő támadásokat. Pedig nem pártellenes az, aki egy rossz funkcionárius leváltásáról beszél, nem a Kádár-kormányt támadja az, aki a megyei tanács műveletlen, szakképzetlen vezetőinek leváltását sürgeti! Bűnös dolog az, ha valaki önkritika híján a párt és állam nevével takaródzik, mert ezzel végül is a párt és állam ellen hangolja a tömegeket. És ha ez bekövetkezik, akkor még ő maga áll elő és ellenforradalmat emleget, pedig ő maga csinálta, ő maga bűnös abban, hogy a nép az ő tetteit azonosítja a kormányéval vagy a párt magatartásával! Pedig a kettő nem azonos! Ezek után pedig, hogy a több oldalról ránk hulló rágalmakat visszaverjük, újra összefoglaljuk legfontosabb politikai és gazdasági elveinket, továbbá a legsürgősebb helyi tennivalókat, amelyek feltételei annak, hogy megyénkben a forradalom valóban győzzön, a rend és nyugalom megszilárduljon és a munka teljesen kiszélesüljön. Szabad, független, népi demokratikus Magyarországot akarunk, amelyben mindenki képzettsége és végzett munkája arányában érvényesül, ahol mindenki szabadon elmondhatja a véleményét (még [a] rádióban és a sajtóban is), félelem nélkül élhet, ahol a munkásság jogait semmiféle nyomással, demagóg szólamokkal nem lehet kisebbíteni. Nem kívánunk semmiféle szélsőséget. Harcolunk a valóban jobboldali megnyilvánulások ellen, de ugyanakkor a legélesebben fellépünk az önkényesség és a Rákosi-rendszer módszereinek felélesztése ellen is. Követeljük a sztrájk jogát, a magyar viszonyokra mért, egészséges gazdaságpolitikát, önálló, az ország érdekeit segítő külkereskedelmet és a nép életszínvonalának a lehetőségen belüli maximális kielégítését! Jól tudjuk, hogy elveink megvalósításának elengedhetetlen feltétele a munka. Dolgozni is akarunk. Nem rajtunk áll, hogy november 5-étől immár több ízben is megállt üzemeinkben, bányáinkban a termelés. A megye lakossága jól tudja, hogy ennek az a balratolódás az oka, ami egyre jobban kezd hasonlítani a Rákosi-rendszerhez, és amelynek során visszajöttek mindazok a vezetők, akiknek ma már nincs erkölcsi alapjuk a nép elé állni. Hiába mondja az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága, hogy a tiszti században „néphez hű munkások vannak", amikor dolgozóink jól tudják, hogy bő^en vannak ott nem oda valók is. Ha csupa becsületes emberekből állna a SÍ, i^ad, nem félnének úgy a felülvizsgálatától. Állíthatja az MSZMP Intéző319