Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

358. A Nógrád Megyei Munkástanács válaszol a forradalmi szervek vezetőit lejárató röplapokra – [Salgótarján, 1956. november 23. után]

tül éppen eleget gyakorolták a családfák kutatását, közundort váltva ki a jó ízlésű párttagokból és pártonkívüliekből. A régi módszer mégis újra él (nem csoda, hiszen a művelői is a régiek), és most többek között Kecskés Károly gépkocsivezetőt próbálják ízzé-porrá zúzni hazugságaikkal. Elmondják róla, hogy Balassagyarmat leggazdagabb polgára volt, hogy autói voltak, hogy... - de minek folytassuk, mikor Kecskés Károly sohasem rendelkezett eme földi javakkal?! Élt valóban egy Kecskés nevezetű ember Balassagyarmaton, de az Gyula volt, unokabátyja Károlynak. Ez ugye mindjárt más? Vagy talán mégse? Elképzelhető, hogy egy kalap alá veszik a kettőt a különbségek ellenére is? Bizony elképzelhető! Ha eddig megcsinálták, hogy a Dél-Amerikába vándorolt nagynéni miatt állandóan figyeltették az itthon maradt családot, akkor [ez] most is elképzelhető. Mi sem lenne persze könnyebb, mint a rágalomra rágalommal válaszolni. Fél füllel hallottuk például, hogy a pártszervezés meggyorsítására Salgótarjánba érkezett Oczel elvtárs bátyja valamikor egy téglagyár tulajdonosa volt. Igaz vagy nem igaz a hír, nem sokat törődtünk vele. Mert ha Oczel elvtárs becsülettel dolgozik (amiben mi nem is kételkedünk), ha ő maga hasznos tagja a társadalomnak, miért hánynánk a szemére valami olyat, amihez lényegében semmi köze? Sőt, azt is hajlandók vagyunk elfogadni, hogy a bátyja is becsületesen dolgozott. Miért rágalmaznánk másokat valamiért, ami tizenkét évvel ezelőtt történt? A mi elvünk az, hogy végre a munkája után ítéljék meg az embert. És ha a munkája azt [.. .]

234 bizonyítja, hogy jóravaló, rendes emberrel állunk szemben, nem gördítünk akadályt az útjába csak azért, mert mások az elvei. Ha valakivel nem értünk egyet, vitázunk vele, [hisz] a vita többet ér mindenféle családfakutatásnál. A nép ért az okos szóból, de megveti a demagóg rágalmakat. Lám, a kínaiak okosabbak, módot adnak arra is, hogy a polgári osztály tagjai megváltozzanak. Sőt, maguk segítik elő ezt a változást, mert nem az az elvük, hogy az osztályharc egyre erősödik, hanem az, hogy okos szóval, jó gazdaságpolitikával minden ember megváltoztatható. Ez a mi véleményünk azokról is, akik a röpcédulákat gyártják. Mert azt végre be kell látniuk, hogy a káderlapokat elsodorta az idő. Aki a régi módszerekhez tér vissza, gyanús. Még gyanúsabb akkor, ha tulajdonképpen abba se hagyta. Ennek csak egy célja lehet, eltakarni a saját szennyesét. Megyei Munkástanács Hitelesítés nélküli, egyoldalas, stencilezett röpirat. - NML XXV. 4. c) B. 539/1957. Az értelemzavaró hogy szót hagytuk el. 183