Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)
354. Pásztó Forradalmi Tanácsának kézről kézre járó röpirata az általuk túlzottan jobboldalinak tartott elemek ellen – Pásztó, 1956. [november 23. táján]
kalandorok, a forradalom vámszedői már azon mesterkedtek, hogy lerakják az első tégláit az úri rendszernek, és már felosztották maguk között a pozíciókat. Nagy Pista [és] Tóth Pista, a járási tanács elnöke, illetve elnökhelyettese lettek. Csaba tanár úr, mivel eredeti foglalkozása katona volt, kinevezte magát a járási rendőrkapitányság vezetőjének. Stolmár tanító úr, mivel gyakorlatot szerzett magának a második világháború alatt az emberek kivégzésében, vállalta [.. .] 223 a vezető kommunisták és a velük rokonszenvező egyének listájának elkészítését és alkalomadtán azok kivégzését. A csendőrök pedig újból fegyvert fogtak, nemzetőrök lettek, és vigyáztak, de nem a nép nyugalmára, hanem a fenti urakfra] és hozzájuk tartozó urakra. Pásztóiak vagytok mindannyian, ismeritek a felsorolt urakat. Ettől függetlenül kívánatosnak tartunk róluk egy-két dolgot elmondani. 1. Nagy István főjegyző úr: Rózsaszentmártonból került hozzánk olyformán, hogy 1945-ben, a felszabadulás után „jó tettei" miatt, mivel sok bányászt elvitetett a nyilasokkal, a nép elzavarta. Mint főjegyző úr pályafutását Pásztón is szépen kezdte. Az első népbaráti bemutatkozása akkor kezdődött, amikor Pásztó dolgozói megbízták az infláció ideje alatt, hogy az Alföldről vetőmagot és kenyérgabonát hozzon fel. Ezt meg is tette társaival (Pálmai S.), azzal a különbséggel, hogy az áru nagyobb részét maguknak, a kisebbik részét pedig a parasztoknak adták ki. Egyszóval loptak. [A] későbbiek folyamán olyan kijelentéseivel, hogy a paraszt menjen ki az irodából, mert büdös, annyira megszerettette magát, hogy a nép 1948-ban kirúgta. Az ilyen jó megjelenésű úr azonban nem ismer határt és félelmet, hamar feltalálja magát, mert nincs becsülete. így történt ez most is. Bevágódott az ÁVH-hoz (Államvédelmi Hatóság) besúgónak. Spicli lett, munkásáruló, sőt, már annyira 224 is elment, hogy saját reakciós társait is elárulta és kompromittálta az ÁVH-besúgó. Felvetődik a kérdés, hogy az ilyen bevágódott ember miért akarja mégis népi demokratikus rendszerünk megdöntését? Azért, mert Nagy úr nem bánhatott az egyszerű emberekkel úgy, mint a kapcával, azért, mert a feleségét nem nagyságos asszonynak titulálták, azért, mert felesége nem tarthatott cselédet magának, aki még a lábát is megmossa, azért, mert nem lophatott szabadon, azért, mert a fia jelenleg is sikkasztásért volt elzárva, végső fokon pedig azért, mert a derekát, az úri derekát meg kellett hajtani a nép, a munkások és parasztok előtt. Amennyiben róla lenne szó, úgy a felhozott vád valószínűleg téves, hiszen ha Csaba 1945 előtti népellenes tevékenységét bizonyítani lehetett volna, akkor a Mátyás István és társai elleni perben nem mentették volna fel. (NML XXV. 4. c) B. 527/1957.) Az értelemzavaró hogy szót hagytuk el. Helyesen: odáig. 177