Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)
336. A Nógrád Megyei Munkástanács alakuló ülésének jegyzőkönyve – Salgótarján, 1956. november 21.
budapesti küldöttek követelték a kormánytól, hogy a kiválasztott, legmegfelelőbb emberek, becsületes magyar dolgozók tartsák fenn a rendet és nyugalmat. Nagyon sok a szélkakas-ember, akik úgy fordulnak, mint a torony tetején a kakas. Ha kicsit bajban vagyunk, akkor elszaladnak, ha a baj eloszlott, visszajönnek. Ilyen szél kakas-emberek vannak az üzemen belül is sokan. Amikor a szovjet tankok feldübörögtek, elszaladtak, s mikor látták, hogy nem lőnek, akkor visszajöttek. A fegyelemre nagyon nagy szükség van. Vannak olyan emberek, akik[et] ha munkára szólítunk fel, munkásárulónak tartanak bennünket. A legutóbbi ülésünkön megbeszéltük és ígéretet kaptunk, hogy a szovjet katonák visszatérnek laktanyáikba, ehelyett azonban még mindig ellenőrzik az utakat és igazoltatnak. Elhangzott az is, hogy a pártapparátus hetvenöt százalékát elbocsátották. Ezek az emberek miből élnek? Mert munkára nagyon kevesen jelentkeztek közülük. Miért nem jönnek közénk dolgozni, ahonnan elmentek? Mi nevelni akarjuk őket, és nem bántani, mi olyan kevesen vagyunk magyarok, hogy mindenkinek megbocsátunk és munkát adunk. A munkásság nagyon szűkösen 151 áll a lakáskérdéssel. Nagyon sok családnak nincsen rendes otthona akkor, amikor a párt nagy épületeket foglalt el. Pártokra szükség van, de öt-hat szoba helyett két szobában [is] elférnének. Adják át lakásnak a többi helyiséget a dolgozó népnek! Jónás [Lajos] p[ol]g[ár]t[árs, a Magyar Vasötvözetgyár, Zagyvaróna küldöttje]: Kedves Munkatársak! Elsősorban nem értek egyet Mlinarik munkatárssal. Nem azért jöttünk ide, hogy alkudozzunk! Ennek helye nincsen, hiszen alkudoztunk eleget. Huszonhétezer dolgozó van az itt lévő küldöttek mögött. Ezt tudomásul kell venni a megyei bizottság tíz-tizenegy tagjának, akik uralják ezt a helyiséget! Az üzemi dolgozók kívánságát tolmácsolom akkor, amikor azt mondom, hogy kár kinyomtatni a lapot, mert nem olvassa senki, csöpög a hazugságtól. Összegyűrik és bedobják a kályhába. Azokat, akik most szerkesztik, le kell váltani, mert tizenkét éve megszokták a hazudozást, és ezt teszik most is. Ez a lap nem a megyéé! Nem szeretem azt sem, ha valaki megállít az utcán és azt kérdi, hol van ennek az adója, hadd rúgok bele. Adják vissza ezt a lapot a nemzeti bizottságnak! A megyei pártbizottsági tagok most már nem hajlandók egyetérteni Kádár elvtárssal sem, holott mi, dolgozók, feltételesen egyetértünk vele, de ők nem, mert [a párt határozatban] kihozta, hogy ezeket le kell váltani. Nem akarnak ezek az emberek visszamenni a termelőmunkába! A közigazgatás területén Laukó [György] elvtárs ne mondja azt, hogy nincsenek képzett emberek! Tanárok vannak csillésként a bányákban! [A] magyar embernek van egy jelleme, nem szereti, ha butább vezeti őt. Laukó elv151 Inkább: rosszul. 129