Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

336. A Nógrád Megyei Munkástanács alakuló ülésének jegyzőkönyve – Salgótarján, 1956. november 21.

budapesti küldöttek követelték a kormánytól, hogy a kiválasztott, legmeg­felelőbb emberek, becsületes magyar dolgozók tartsák fenn a rendet és nyu­galmat. Nagyon sok a szélkakas-ember, akik úgy fordulnak, mint a torony tetején a kakas. Ha kicsit bajban vagyunk, akkor elszaladnak, ha a baj elosz­lott, visszajönnek. Ilyen szél kakas-emberek vannak az üzemen belül is so­kan. Amikor a szovjet tankok feldübörögtek, elszaladtak, s mikor látták, hogy nem lőnek, akkor visszajöttek. A fegyelemre nagyon nagy szükség van. Vannak olyan emberek, akik[et] ha munkára szólítunk fel, munkásárulónak tartanak bennünket. A legutóbbi ülésünkön megbeszéltük és ígéretet kaptunk, hogy a szovjet katonák vissza­térnek laktanyáikba, ehelyett azonban még mindig ellenőrzik az utakat és igazoltatnak. Elhangzott az is, hogy a pártapparátus hetvenöt százalékát el­bocsátották. Ezek az emberek miből élnek? Mert munkára nagyon kevesen jelentkeztek közülük. Miért nem jönnek közénk dolgozni, ahonnan elmen­tek? Mi nevelni akarjuk őket, és nem bántani, mi olyan kevesen vagyunk magyarok, hogy mindenkinek megbocsátunk és munkát adunk. A munkás­ság nagyon szűkösen 151 áll a lakáskérdéssel. Nagyon sok családnak nincsen rendes otthona akkor, amikor a párt nagy épületeket foglalt el. Pártokra szükség van, de öt-hat szoba helyett két szobában [is] elférnének. Adják át lakásnak a többi helyiséget a dolgozó népnek! Jónás [Lajos] p[ol]g[ár]t[árs, a Magyar Vasötvözetgyár, Zagyvaróna kül­döttje]: Kedves Munkatársak! Elsősorban nem értek egyet Mlinarik munka­társsal. Nem azért jöttünk ide, hogy alkudozzunk! Ennek helye nincsen, hi­szen alkudoztunk eleget. Huszonhétezer dolgozó van az itt lévő küldöttek mögött. Ezt tudomásul kell venni a megyei bizottság tíz-tizenegy tagjának, akik uralják ezt a helyiséget! Az üzemi dolgozók kívánságát tolmácsolom akkor, amikor azt mondom, hogy kár kinyomtatni a lapot, mert nem olvassa senki, csöpög a hazugság­tól. Összegyűrik és bedobják a kályhába. Azokat, akik most szerkesztik, le kell váltani, mert tizenkét éve megszokták a hazudozást, és ezt teszik most is. Ez a lap nem a megyéé! Nem szeretem azt sem, ha valaki megállít az ut­cán és azt kérdi, hol van ennek az adója, hadd rúgok bele. Adják vissza ezt a lapot a nemzeti bizottságnak! A megyei pártbizottsági tagok most már nem hajlandók egyetérteni Kádár elvtárssal sem, holott mi, dolgozók, feltételesen egyetértünk vele, de ők nem, mert [a párt határozatban] kihozta, hogy ezeket le kell váltani. Nem akarnak ezek az emberek visszamenni a termelőmunkába! A közigazgatás területén Laukó [György] elvtárs ne mondja azt, hogy nin­csenek képzett emberek! Tanárok vannak csillésként a bányákban! [A] ma­gyar embernek van egy jelleme, nem szereti, ha butább vezeti őt. Laukó elv­151 Inkább: rosszul. 129

Next

/
Thumbnails
Contents