Salgótarján, 1956. Dokumentumválogatás tanulók részére - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 36. (Salgótarján, 2002)

Események, dokumentumok - Biztató napok

KRONOLÓGIA BIZTATÓ NAPOK OKTÓBER 29. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) feloszlatása hírére Rácz Károly őrnagy vezetésével több tiszt felkereste Hajdú József MDP megyei első titkárt és közölték vele, hogy átmennek Csehszlovákiába, mert szerintük az ellenforradalmárok átvették a hatalmat az országban. Mivel hasonlóan ítélte meg a helyzetet Hajdú is, csatlakozott hozzájuk és a hajnali órákban Fülekre, majd onnan Besztercebányára mentek. Az üzemekben, intézményekben megalakultak a munkástanácsok, megfogalmazták követeléseiket, illetve megválasztották a küldötteket a másnapi nemzeti tanácsi ülésre. Az MDP pártbizottsága kérésére a kiegészítő parancsnokságra szállított fegyvereket visszavitték az épület védelmére. A késő esti órákban azonban a kiegészítő parancsnokság tisztjei újra a parancsnokságra vitték a fegyvereket. OKTÓBER 30. A Megyei Tanács nagytermében megalakult a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság, miután Hajdú József távozásával a Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Tanács többi tagja lemondott. Több munkástanács tartott ülést, melyeken az üzemek vezetésében történő személycserékről döntöttek. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „Reggel nyolckor /október 30-án/, amikor a küldöttek megérkeztek, még teljes tanácstalanság uralkodott. Korelnök ült az asztalfőre, megpróbált néhány szavas útmutatást adni, aztán ő is lemondott. Senki sem tudta biztosan, mit kell csinálni, hogyan kell csinálni. Akkor felkiáltott valaki: Vigyázzunk, mert olyanok is vannak itt, akik nem ide valók! Mintha gátat vágtak volna a tétován hömpölygő áradatnak. Egyszerre medrébe talált, és zúgva, tajtékozva megindult. Izgatott közbekiáltások mindenfelől: Kik azok? Jöjjenek elő! Egymás után felálltak: Jakab Sándor, Fekete Ottó, majd a többiek. Beszéltek, de szavukban nem volt meggyőződés. Segítséget ígértek, de aligha tudtak volna segíteni abban, amit eddig gátoltak. Aztán elpattant a húr. Megkérdezték tőlük, kik hozták be Szlovákiából az Új Szót, ezt a forradalmunkat gyalázó, nívótlanul uszító szennylapot. És Jakab Sándor hazudott. Nem volt bátorsága igazat vallani. Meg kell állítanom a tollat, hogy az izgalmas, forró atmoszférájú eseményeknek tárgyilagos képét adjam. Igaz, kiabálás volt. Ajtót mutattak azoknak, akik éveken át hamis elvek céljaira használták fel a pártot, de más nem történt. Nem volt egy túlzó szó, senki sem kiáltott halált. Még csak felelősségre vonást sem emlegettek." (Mlinarik István) 20