Salgótarján, 1956. Dokumentumválogatás tanulók részére - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 36. (Salgótarján, 2002)

Vázlatpontok az előzményekhez

hatalom gyakorlásához szükséges, tudományosan megalapozott elvi rendszerrel. Ezért történhetett meg, hogy nemcsak a Központi Vezetőség, hanem az alsóbb szintű pártszervek is, ha szükségesnek ítélték, kimondatlanul kötelező döntést hozhattak az államigazgatás hatáskörébe tartozó kérdésekben, azaz a korabeli pártzsargon szerint „meghatározták a vonalat". De a pártszervek azért is lépték túl gyakran „hatáskörüket", mert gyakorlati tapasztalatuk volt, hogy bárki bármiért felelősségre vonható, tehát a tanácsok tevékenységéért ők is felelősek. Hozzájárult ehhez az is, hogy a párt, állami és gazdasági vezetők több szervezetben is hatalmi pozíciókat töltöttek be. Például természetes dolog volt, hogy a tanács végrehajtó bizottságának tagjai voltak a helyi pártvezetők és a jelentősebb üzemek igazgatói, másrészt viszont a pártbizottságba szinte automatikusan beválasztották ugyanokét, mint megbízható kádereket. így viszont nemcsak a személyek, hanem a szervezetek hatásköre is összekeveredett, egymásba csúszott. Többek között ezek a jellemző vonásai a pártállamnak. A hatásköri keveredés növelte a rendszer bizonytalanságát, kiszámíthatatlanságát, ezért az egyéni felelősségre vonástól való félelem elhárítását jelentette a testületi döntések személytelensége mögé menekülés, amit - nyilvánvaló és döntő érvként - „egyetemessé" szélesített, megtámadhatatlanná tett „a párt tudja", „a párt megmondta" indoklás. így alternatíva sem fogalmazódhatott meg, az érdekérvényesítés is csak a személyi kapcsolatokon keresztül vált lehetségessé. Lelassult a döntéshozatali mechanizmus, sőt az információk áramlása, illetve a hozzájutásuk lehetősége is erősen korlátozottá vált. Ez irányban hatott a végrehajtó szervek adminisztratív jellegű túlterheltsége (jelentések, kimutatások, statisztikák stb.) is, mely kitermelte a feladatelhárítás különböző formáit. így azonban növekedett a távolság, amely a tényleges döntéshozók és a döntések végrehajtói, illetve az érintettek között volt. De a végrehajtásról szóló visszajelzések is több szinten mentek keresztül, s a félelemből eredő kiszolgáltatottság lépésről-lépésre formálta, alakította azokat. Ezt jellemzi az a közismert „történet", mely szerint a paraszt bácsitól megkérdezik a tanácson, mennyit fialt a disznója, mire visszakérdez: mennyit kell neki fialnia. Természetesen a jelentések a felduzzasztott adminisztratív és pártbürokrácián áthaladva az eredeti döntés pozitív fogadtatásáról, illetve teljeskörű végrehajtásáról szóltak legtöbbször. Azaz a sok szint kiszűrte a kritikai megjegyzéseket, vagy ha véletlenül mégsem, azt a „népi demokrácia" elleni támadásnak fogta fel és jóformán automatikusan beindította a megtorlás mechanizmusát. Ezt pedig naponta tudatosította az emberekkel a közvetlenül a párt felső vezetésének irányítása alatt álló Államvédelmi Osztály (ÁVO), majd Államvédelmi Hivatal (ÁVH). Farkas Mihály egyértelműen fogalmazta meg a szervezet feladatát: „Az ÁVH azért van, hogy a rosszat lássa meg az állampolgárokban. A jót meglátni bennük nem az ő dolga !" Salgótarjánról 1945 után - az MKP közreműködésével - kialakult egy idealizált munkásváros képe, ahol a dolgozók akarata érvényesül, s melynek még a polgármestere is egy bányász. (Polgármesterek: Kilczer Béla építőmester 1945, Blanár Sándor tanító 1945. augusztus-1949. január, Nagy Lajos bányász 1949- január-1950. augusztus, természetesen mindhárman az MKP majd az MDP tagjai.) 1950-től azonban ez más árnyalatot kapott, s a városon belüli feszültségeket is növelte a megye székhelyének ide költöztetése. Részben az itteni vezetők büszkék voltak a város új szerepkörére, részben viszont igen sok gondot okozott az ennek ellátásához szükséges háttér megteremtése (épületek, infrastruktúra, lakások, kereskedelmi ellátás stb.). Ezzel együtt le kellett küzdeni a többé-kevésbé nyíltan vállalt értelmiség-ellenességet. Egy pártvezető emlékezete szerint: 56 júniusában megvitattuk a párt értelmiségi politikáját. Oda pártonkívülieket is meghívtunk. Az anyag ki7