Salgótarján, 1956. Dokumentumválogatás tanulók részére - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 36. (Salgótarján, 2002)
Események, dokumentumok - Út december 8-ig
r négyszáztizenötmillió forintot adott, és emellett már több bér- és munkaügyi kérdésben eddig is jelentős határozatokat hozott. A követelések a lehetőségek megteremtésével megvalósulnak. Erre biztosíték a kormány eddigi intézkedései, továbbá az október 23-ai felkelés, a megalakult üzemi munkástanácsok, valamint az, hogy a kormányban, a pártban most valóban néphez hű, kipróbált vezetők vannak. Munkások, elvtársak! Ma nem a sztrájk útján érhetjük el a követeléseinket. Ma a sztrájkkal önmagunknak ártunk... Elvtársak, munkások! Nógrád megye munkásainak többségét ma ugyanazok alkotják, akik a Horthy-/féle/ fasizmus ideje alatt, a felszabadulás után felsorakoztak a párt mögé, akik magatartásukkal példát mutattak az ország dolgozóinak. Ma tovább járjátok ugyanezt az utat! Álljatok egységesen a munkás-paraszt forradalmi kormány mögé, a Magyar Szocialista Munkáspárt mögé, mert igaz ügyért harcolunk, s az győzni fog! Hazánk a békés, szocializmust építő országok segítségével a magyar dolgozó parasztok, értelmiségiek szorgalmával, tapasztalatával, szaktudásával nagyszerű eredményeket ér el sokat szenvedett hazánk, népünk életének megjavításában, hazánk felvirágoztatásában. Nem kutattuk bővebben, milyen cél vezette a karhatalmi szerveket abban az intézkedésükben, mellyel az elmúlt héten letartóztatták és elhurcolták a forradalmi bizottság és a megyei munkástanács néhány köztiszteletben álló tagját. Mi csak sajnálni tudjuk, hogy ez megtörtént, és az a véleményünk: nem a törvényesség szellemében történt. Hiszen ezeket az egyéneket a megye munkássága állította a megye élére. Tehát betöltött tisztségüket a megye munkásainak, munkástanácsainak bizalmából foglalták el és gyakorolták. A munkásság nemegyszer bizalmat szavazott egyéniségüknek, különösen azokban az időkben, amikor egyesek minden reményüket a múlt visszahúzó erejébe helyezték és nem rettentek vissza törvénysértő cselekedetektől sem. Mégis megkérdezzük: Miért volt akkor ez a felhajtás? Miért kellett a nyugodt, munkáját végző várost - ha csak egy napra is - újból megpiszkált hangyabollyá tenni? Megfélemlítésből? Kit akartak megfélemlíteni? A munkásságot? És kik akarták megfélemlíteni? A munkásság karhatalma? Mintha itt érthetetlen ellentmondás lappangana. Kádár János tatabányai megállapítása szerint „az üzemekben ma és ezentúl mindig a munkástanácsokra kell támaszkodnia a kormánynak". Akkor a munkástanácsok bizalmát élvező egyéneket miért tartóztatják le? Lehet, hogy egyesek még mindig azt hiszik: ki kell emelni néhány hangadót, és összeomlik minden. De mennyire tévednek, akik így gondolkoznak! Ez a korszak már lejárt. Vége a szellemi sötétségnek. Az analfabetizmusnak. A hangadók korszakának. A munkásság elég okos, érett és szervezett is ahhoz, hogy saját hangját hallassa. Nem földesurakat és régi prókátorokat kér földügye védelmére, hanem saját fiaival képviselteti magát, de rajtuk keresztül maga a nép, a munkásnép a hangadó... Munkásszolidaritás /Tarjáni Acélakarat, 1956. december 8., 1. p./ y 43
