Salgótarján, 1956. Dokumentumválogatás tanulók részére - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 36. (Salgótarján, 2002)
Események, dokumentumok - A hatalom visszahódítása
KRONOLÓGIA NOVEMBER 13. Az Acélárugyár Munkástanácsa gyűlésén, melyen részt vettek az iparmedence munkástanácsainak küldöttei, a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság tagjai és a Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács képviselői, indulatoktól sem mentes tárgyalás után abban egyeztek meg, hogy november 15-én új választást tartanak a helyi hatalmi szerv tagjaira. A munkástanácsok képviselői követeléseiket 10 pontba foglalták össze. Az acélárugyári tanácskozás értelmében a Hadady-féle acélgyári fegyveres őrség tagjai megjelentek a Megyei Tanács épületében, hogy közös őrséget adjanak a karhatalmistákkal /pufajkásokkal/. Azonban utóbbiak nem tudtak a megegyezésről és elhagyták az épületet. NOVEMBER 14. Az Acélárugyárban az a hír terjedt el, hogy a Karancslapujtőn lévő karhatalmista /pufajkás/ alakulat támadást tervez Salgótarján ellen. A gyári munkástanács képviselői kimentek a községbe, ahol viszont arról tájékoztatták őket, hogy az ottani hírek szerint az acélárugyáriak akarnak fegyverrel fellépni ellenük. Szovjet páncélos egység vonult be Salgótarjánba Salupin alezredes parancsnoksága alatt. Az Acélárugyár Munkástanácsa felhívta a város lakosságát, hogy kerüljék az összetűzést a szovjet katonákkal. „ 1956. október 23-a után a salgótarjáni megyei pártbizottság épületében vállaltunk önkéntes fegyveres szolgálatot. Október vége felé a megyei rendőrkapitánysághoz mentünk át, ugyanis ott munkásőrséget szerveztek a rendőrség erősítésére és ennek lettünk mi is tagjai. Innen átmentünk a pártiskola épületébe. Itt voltunk egy ideig, majd a Munkás Paraszt Forradalmi Kormány megalakulása után Salgótarjánban megalakult a Munkás Paraszt Forradalmi Tanács, amelynek a vezetője Mrázik János volt, ez a tanács elismerte a Munkás Paraszt Forradalmi Kormányt és annak a működését akarta elősegíteni. Ekkor mentünk mi is át tizenketten, vagy tizenöten a megyetanács épületébe és ott munkásőrséget tartottunk. Ezzel mi szintén a Kádár kormány megerősítését akartuk szolgálni és a munkáshatalmat megvédeni. Kb. egy hétig voltunk már itt, amikor egy este 1/2 9 tájban megjelentek az acélgyári fegyveresek és lefegyverezték a két őrt aki a kapuban volt, utána bejöttek a szobáinkba és mindenkit lefegyvereztek. Nekünk túlnyomórészt géppisztolyaink voltak és azokat elvették tőlünk. Kihajtottak a folyosóra minket, eközben különböző kijelentések hangzottak el, hogy mi kommunisták vagyunk, sztálinisták, majd olyasmit is mondtak, hogy őket úgy tájékoztatták, hogy az Ávh. tagjai vagyunk. Ugyanakkor az acélgyáriak közül többen ismertek minket, tudták, hogy bányászok vagyunk." /Simkó István/ 32
