Galcsik Zsolt: Szécsény képviselő-testületi üléseinek napirendi pontjai és határozatai 1872-1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 35. (Salgótarján. 2002)

csétje 1729., 3. S.V. (Szécsény város, bírói gyürös pecsét). Mindhárom esetben a város címerét foglalja körbe az idézett felirat. 1815-ben új pecsétnyomót készítettek abból az alkalomból, hogy a címerüket módosították. Ennek a felirata a következő: Sigillum Szé­csényiense 1815. Ettől függetlenül a többi pecsétnyomó is használatban volt 1905-ig. Ekkor állapította meg az Országos Községi Törzskönyvi Bizottság az új pecsétnyomót a némileg módosított címerrel együtt; Nógrád Vármegye Szécsény község 1905. felirat­tal, ami 1949-ig volt használatban. A város másik jelképe a címer volt, minden bizonnyal 1729 körül kellett megalkot­niuk. Kialakulásáról - kutatás hiányában - nem rendelkezünk bővebb ismeretekkel. Az. eredeti barokk kőcímer mai is látható múzeumi kiállításon. 6 A települések első közigazgatási reformját 1871-ben hajtották végre, ekkor fogad­ták el az első községi törvényt (1871. évi XVIII. te), majd rövidesen, 1886-ban új köz­ségi törvény (1886. évi XXIII. tc.) született. 7 A törvények háromféle községet ismertek: a kisközséget, a nagyközséget és a ren­dezett tanácsú várost. Szécsény funkcióját tekintve nagyközség lett, a vonatkozó tör­vény szövege a következő: „nagy község (mezővárosok és nagy faluk), melyek rende­zett tanctccsal nem bírnak ugyan, de a törvény által rájuk ruházott teendőket saját ere­jükből teljesíteni képesek. " A település lényegében már 1871-ben elveszítette a mezővárosi rangját. Rögtön hozzá kell tenni, hogy az itt élő lakosság ezt soha sem fogadta cl, pontosan 1986-ig, amikor is újra városi rangot kapott a település. A legnagyobb sértésnek tartották, hogy a településüket egyszerűen csak nagyközségnek nevezték, mikor ők mindig városiak voltak. Ezt jól ecseteli egy anekdota, miszerint „a konflis az 1896-ban megnyíló vasút­állomásra érkező utast, mivel az azt mondta, hogy 'hajtson a községházára ', a szom­szédos Ludányba vitte. " A községi törvények megszületését követően a település hivatalos iratait sokáig így kezdték: „Szécsény mezőváros", sőt az 1910-1920-as években fejléceken ezt használ­ták: „Szécsény mezőváros nagyközsége". Hogy kifejezzék a település érdemeit, fontos­ságát és nagyságát, 1896-ban indítványozták, hogy Szécsény nevét változtassák meg, legyen „Nagy-Szécsény". Ezt 1900-ban hagyta jóvá a Belügyminisztérium, és 1905­ben visszakapta az eredeti nevét. A község legfőbb szerve a községi képviselő-testület volt, emellett a községi elöljá­róság és az igazoló választmány kaptak szerepet a település ügyeinek intézésében. A község feje a községi bíró volt, mellette a községi jegyző volt az adminisztráció veze­tője, legtöbbször a község tényleges irányítója is. A község végrehajtó szerve a községi elöljáróság volt. 6 Az eredeti kőcímer állandó kiállításon látható a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban. A másolata pedig a Városháza oromzatán. 7 Magyar Törvénytár. 1869-1871. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. (XVIII. Törvény­czikk a községek rendezéséről) 280-294. p. - Az 1886. évi törvények gyűjteménye. Buda­pest, 1886. (XXII. Törvénycikk a községekről) 330-404. p. s Patay Pál: Szécsény műemlékei. Budapest, 1965. 69. p.

Next

/
Thumbnails
Contents