Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Brandt Juliane: A történelmi emlékezet konstrukciója felekezeti perspektívában

kedésében... keresni és munkálkodni"

53 így néha az ünnepben való részvétel is főleg az államnak, annak védelméért járó kötelesség. „Mert illő dolog és kötelességszerű, hogy a midőn mi az állami törvények védőszárnyai alatt vallásunk szabad gyakorlatának szent jogát háborítatlanul élvezzük és a honpolgári jogokban a haza minden polgáraival egyenlő mértékben osztozunk-a szeretett közhazának örömeiben és bánatában is egyenlő részt vesszük."

54 (Ez a gondolat a német evangélikusok gondolatait is áthatja.

55

) 4. A jelenkori állapotok leírásában a prédikációk - az ezeréves állami léten túl - elsősorban a civilizatórikus vívmányokat és a kulturális teljesítményeket méltatják, azt az elért fejlődési színvonalat, ami bizonyos tekintetben a nyugati országokéval tűnik összehasonlíthatónak. Amire 1848-ban törekedtek, az mostanra megvalósulni látszik. Csak ritkán térnek ki az ország közjogi helyzetének megoldatlan kérdéseire. Történelem és jelen, az újabb kori történelem és az aktuális perspektíva összebékítése a király dicsőítését is mindig magában foglalja. A király és nemzet közötti kibékülést - inkább államjogi formula, mint tényleg tömegesen megállapítható mentális tény - adottnak, az ég szerencsés ajándékának tekintik. Ami viszont e kibékülés előtt állt, és amire az istentiszteletek részvevői talán még személyesen is emlékeztek, aminek szájhagyománya, ahogy a tavalyi, tavaly előtti kiállítások mutatták, bő népművészeti hagyománya is volt, arra nem, vagy csak szimbolikusan tértek ki. A mitizáló nagy múltból ebben az esetben nem volt közvetlen átmenet az egyéni sorsokban átélt konfliktusokba mint ahogy a nemzetiségi ellentétek, de a társadalmi feszültségek is kívül maradtak azon, zárójelbe kerültek. A történelem felidézésének e módja hosszabb teológiai és történetírási előzményekre építhetett. Az üldözés története, akár a hazáért, nemzetért szerzett érdemek felsorolása, egy hosszú, az országgyűlési panaszokig érő, lassan kiépülő hagyományra nyúlt vissza. Református oldalon nyilvánvalóan az eleve elrendelés eszméjének sajátos recepciója a magyar környezetben is nyomon követhető.

56 Ezekben az elbeszélésekben általában teológiai mozzanatok és aktuális po53

ZELENKAP. 1896,173. p. 54 SÁRKÁNY S. 1896, 94. p. 55 „Aber diese stiefmütterliche Behandlung seitens des ungarischen Staates, die der evangelischen] Kirche zu theil wird, darf uns Evangelische nimmer abhalten, zu den treuesten Bürgern des Landes zu gehören; all unsere Kraft gehört dem Vaterlande, und so wollen voir auch dies Jubeljahr mit rechter Freude feiern, doch stets bedenken, daß Religiosität und Sittlichkeit das Fundament jeder bürgerlichen Ordnung ist. Indem wir unser kirchliches Leben pflegen, erziehen wir pflichttreue, opferfreudige, selbstverleugnende, das allgemeine Wohl eifrig fördernde Söhne und Töchter dem Vaterlande." H. 1896, 4-5. p. 56 Erről pl. lásd RÉVÉSZ I. 1934. Sok jel arra utal, hogy az eleve elrendelés gondolata a magyar reformátusoknál a 19. században inkább egy kollektív kiválasztottság eszméjében, mint a Weber által annyira hangsúlyozott személyes kiválasztottság gondolatában, illetve ennek féltésében nyilatkozik meg. 98