Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Brandt Juliane: A történelmi emlékezet konstrukciója felekezeti perspektívában

met, nemes önérzettel" rendelkezik, „már mint pogány nép". Isten tette „vitézzé, reményben erőssé és arra képessé, hogy hazát alkosson". További tulajdonságokként a magyarokat azokkal a politikai erényekkel ruházta fel, amelyek a forradalom és a kiegyezés igazolásában kulcsszerepet játszanak - a képességgel, hogy ebben az új hazában, „e bércövezte szép folyamos tereken... alkotmányos szabadságszerető néppé fejlődhet".

37 Ahol tanulságokat vonnak le az elmondottakból, s a híveknek figyelmébe ajánlják, az állampolgárok etnikai inhomogenitása jobban tudatosul, mind e szóhasználatukban erősen oszcilláló történeti elbeszélésekben. A belső viszály mind a református, mind az evangélikus egyházi beszédek szerint az ország fennállását és jövőjét veszélyezteti. „Egyetértésben az erő, békességben virul a haza, s mi békében akarunk, békében fogunk élni, mint édes testvérek, bármely nemzetiséghez, bármely nyelvhez, bármely párthoz s bármely valláshoz tartozunk is."

3S A haza felfogása, mint tápláló anya, kötelességeket jelent vele szemben bárkire nézve, ugyanakkor „a haza oltárán" mindnyájan áldozni kötelesek. „Tisztelet minden vallásfelekezeti meggyőződésnek, tisztelet a nemzetiségi hagyományoknak, de a mint az összes felekezetek fohászainak az egy Isten imádásában kell összefolyniuk, úgy a nemzetiségek aspirációinak is a közjó, a haza eszméjében kell összeolvadniuk, a mely azokat egyesíti!"

39 3. Központi gondolat az egyházi beszédek történeti érveléseiben a protestantizmus, illetve a nemzet történetének összefüggése. Itt két fő vonal figyelhető meg. Egyrészt a protestantizmus a nyugati civilizációt közvetíti, nemcsak valódi keresztyénség, hanem kultúraközvetítő is. Másrészt a protestantizmus az ősi nyelvvel együtt a nemzetet őrizte meg, harca a szellemi szabadságért, a politikai szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott harccal kapcsolódott össze. A világi beszédek és vezércikkek, a műfaj lehetőségeivel élve, ezeket a gondolatokat határozottabban és részletesebben fejtik ki,

40 de az egyházi beszédekben is jelen vannak. Itt is, mint más jellegű szövegekben, bizony nem protestantizmus és kapitalizmus összefüggését látják, protestantizmusét és modern kultúráét azonban igen. Ezekben az érvekben a saját jelentőség is megfogalmazódik, ahogy ez a nemzet története folyamán bebizonyosodott. Ezzel a témával szemben egy specifikus nemzeti-történeti eseménylánc megörökítése kevésbé jelentős (különösen ha ezt a más alkalmakkor, pl. Kossuth halálakor tartott prédikációkkal hasonlítjuk össze). 37 IFJÚSÁGI 1896, 235. p. Az evangélikus szövegek hasonló tulajdonságokat sorolnak fel, elsősorban előadásuk gesztusa különbözik. 38 SÁNTHA K. 1896, 212. p. A zsűri egyébként „a nemzetiségi torzsalkodásra való célzás" mint „disszonáns hang" elkerülését, az óhajtott építő hatás érdekében, kimondottan értékelési szempontjai egyikének tekintette. (JELENTÉS 1896,192. p.) »UÜ. 40 Lásd különösen HORVÁTH J. 1896; SZÖTS F. 1896; MOLNÁR J. 1896; ZSINDELY I. 1896; GÉRESI K. 1896. 95