Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Brandt Juliane: A történelmi emlékezet konstrukciója felekezeti perspektívában
léjába, mi van jelen ott, ahol a közösség nevében annak múltjáról mint szimbolikus jelentésvilágának egyik strukturáló aspektusáról emlékeznek. 3 Az ünnep egy kultúra szimbólumtárát használja, feleleveníti, sűrítve mutatja be, mely a társadalom egészének vagy egyes részeinek önreprezentációjaként is értelmezhető (praktikus szerepe mellett, mint életének kiemelt pillanata)/ 1 és amely a kollektív emlékezet elemzésére különösen alkalmas, ha a múlt egyik eseménye alkalmat ad rá. Az ünnep keretébe szervezve az emlékezés a közösség nevében a meglévő intézményeknek egyebek mellett legitimációt ad, biztosítja a kontinuitást a múlt és a jelen között (ez különösen fontos aspektus a 19. században, az életviszonyok gyors változásának tapasztalatával szemben), a politikai keretet közösségként is ábrázolja és létében magyarázza. 5 így az emlékezés - a „Gedenken" - rituáléjának kivitelezése a történeti konstrukciók egységesítését, a politikai kultúra adott keretét magyarázó (vagy kihívó) egységes, időbeli képének terjesztését jelenti. (Nem is beszélve a történeti érvek fontosságáról ott, ahol versenyző nacionalizmusok léptek fel.) Ugyanakkor a kollektív - a hivatalos, a szimbolikus politika részének tartott, kivitelezett - emlékezés funkciója az egyéni, terjedelmében és időben korlátolt emlékezet (virtuális) összekapcsolása a kollektív múlttal. Az 1896-os magyar millennium az éppen körülrajzolt dimenziók tanulmányozására bőséges anyagot nyújt. Mint konkrét történeti ünnep nem rendelkezett előzményekkel (a kilencszáz éves ünnepet pl. még nem tartották meg), ebben a minőségben a 19. század invenciói és történetileg e század „feltalált hagyományai" közé sorolható. 6 (Konkrét megrendezésében azonban más európai államok, helyi közösségek szimbolikus önincenálásának a példaképe is megtalálható. 7 ) Alkalmat adott ezer év civilizatórikus fejlődésének mérlegre tételére, a saját teljesítőképesség bemutatására és a kezdődő új ezredévre való kitekintésre. Ugyanakkor alkalmat adott a nemzeti történelem képének tömeghatású rendezésére. Mind a két mozzanat jól megfigyelhető a millenniumi kiállításon és a központi állami ünnepségek megszervezésében, lebonyolításában, a történelem illusztrációjának és legitimációjának, illetve az aktuális igények szimbolikus bemutatásának sajátságos keveredésében. Munkámban a magyar történeti emlékezet ez alkalomból felidézett egyik felekezeti változatát mutatom be két variánsban: a történelem protestáns felelevenítését és magyarázatát - evangélikus és református alakjában. A szűkebb értelemben vett emlékeztető beszédek, szövegek elemzése mellett érdemes röviden kitérnünk a helyi ünneplések szimbolikájára (mint a történeti emlékezés vizuális és eseményjellegű keretére) is. 3 Lásd egyebek mellett BERGER, P.-LUCKMANN, Th. 1969, 89-138. p., különösen 110. p. 4 Lásd pl. HETTLING, M.-NOLTE, P. 1993, 7-36. p., erre különösen 13-19. p., lásd továbbá DÖRNER A. 1995 (mind a kettő további irodalommal). 5 Lásd INVENTION 1983; K ASCHUB A, W. 1999,168-176. p. 6 Hobsbawm és Ranger híres formulája szerint: INVENTION 1983. 7 SINKÓK. 1986. HH
