Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Szabó László: Tradíció és ideológia az oszéteknél (Szent Györgytől Sztálinig)

9. Összegzés- és tanulságként konferenciánk szempontjából a következőket szeretném mondani: 1. Anyaggyűjtésünk empirikus, de ezt megelőzte a rákészülés irodalmilag, sőt egy Moszkvában eltöltött kéthetes időszak, amikor Kaloev professzorral és feleségével beszélgethettünk, s jól felszerelt könyvtárába betekinthettünk, számos reprodukciót is készítve. Magyarán tudtuk, hogy mit is keresünk, milyen irányba menjünk, annál inkább, mert korábban a jász-oszét kapcsolatokat elérhető irodalom alapján kutattuk. 2. A tanulság az, hogy akármilyen ideológia érvényesült, a formák fennmaradtak, s az ünnepek, legyen az hivatalos vagy Szent Györgyhöz kötődő, családi jellegű vendégfogadás, avagy távoli városba távozott oszét családok ünnepei, fogadásai, szinte nem változtak. A forma él, s tartja a rendet. A nők különállása, a férfiak meghatározó volta s a kor szerinti ültetési rend, sőt a tamada kor szerinti szerepe, aki gondolatokat vet fel, amire tószt formájában mindenkinek készen kell lenni, ha a tamada rámutat. 3. A tamada bölcsességénél és koránál fogva meghatározott témákat vet fel, amit tósztszerűen megbeszélnek, ezért érhet fel egy összejövetel egy egyetemi kurzussal, s válhat valóságosan is a hagyományok, a nemzeti tudat elemei átadásának alkalmává. Mindez élteti a nyelvet, amely nem egységes, hiszen a különböző völgyekben, szurdokokban, hágókon élő családok erősen más tájnyelvet beszélnek. 4. Végül s zárásképpen el kell mondanom, hogy bizonyos hit (Szent György, Sztálin, Andropov, a szülőföld szeretete, az elkötelezettség, hogy kinek a szolgálatába szegődtek, s a család mint egység) máig meghatározó, s ennek kevercse az oszét nemzeti tudat. Ez pedig az ünnepeket összemossa, és nem törődik azzal s azon, hogy müyen ideológia uralkodik. Élik életüket a falvakban, a városokban, a távolba szakadtak is, s a forma tartja össze őket, a rend, hogy megfelelően ünnepelhessenek. IRODALOMJEGYZÉK KALOEV, V. A.: Oszetini. Moszkva, 1971. KUZNECOV, V. A.: Zodcsesztvo feudalnoj Alanti. Ordzsanikidze, 1977. SELMECZI László: Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és a kunokról. Debrecen, 1992. SZABÓ László: Az oszét-jász rokonság a néprajzos szemével. Forrás, 1985/9., 58-64. p. SZOMBATHY Viktor-LÁSZLÓ Gyula (szerk.): Magyarrá lett keleti népek. Bp., 1988.