Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Szabó László: Tradíció és ideológia az oszéteknél (Szent Györgytől Sztálinig)

rend szerint, s irányította a beszélgetést. Az öt-hat üveg vodka lekísérte a feltálalt belsőséget, ahol is a belet kézzel szaggatva kellett ennünk, s amikor látták, hogy a bélen nem nagyon kapunk, elszakítva a szánkba tették. A tamada egy féllábú háborús rokkant, hatalmas testű obsitos volt, akit a kora ültetett a tamadai székbe és nem az érdemei, s felváltva oszét és - kedvünkért - orosz nyelven irányította a beszélgetést. Az alkalomnak megfelelően megemlékezett a háborúról, a bajtársak elestéről. Ez előétkezésnek számított. Ezután jött a fő vacsora, ugyanis a saslikhúsnak tovább kellett főnie, majd tűzön pirulnia. A főétkezésnél újrarendeződtek a sorok. Új tamada került az asztalfőre, mint megérkezett legidősebb, és megváltozott a korábbiak helyzete is. A rokkant hős - aki elébb még tamada volt - hátrább került (noha hatalmas hangja, énektudása volt), s a legtermészetesebb módon foglalta el új helyét. A pirogok (ezeket az asszonyok hozták ki korábban) ugyanúgy szét voltak húzva, hogy az istenek lássák, mint már leírtuk, s rajta ugyanazok, csak nem birkából, hanem borjúból megtetézve. A terítés is teljesen hasonló volt, az asztalt csomagolópapírokkal borították. A fiatalok (kb. ötven évvel bezárólag) felszolgáltak és végig álltak, az asztal mellett kor szerint rendeződtek el. Mivel a győzelem napját ünnepelték, a tamada (nyolcvan év körüli) a háborút, a haza védelmét, a hősiességet és Sztálin jelentőségét emelte ki, utalva Szent György szellemére is. Most a tósztok hosszabbak lettek. Az első helyen ülők a háborúról, elesett bajtársakról hosszabban elmélkedtek, s sűrűbben ittunk is, de a már leírt rend szerint. Itt két asztalt állítottak, ott ült a fiatalok egy része, akiknek öregebbjei átjöttek a főasztalhoz, mintegy tisztelegni. Három ötven év körüli „fiatal" (az asztalnak három legidősebbike) hosszabb tósztot mondott a főasztalra, a háborúban elesetteknél, Sztálinnál és Szent Györgynél egy-egy kortynyit kilöttyintettek a földre, mert a „fiatalok" kezében is pohár volt. A lakoma során szó esett Piljev marsallról is, aki oszét volt, s ő szabadította fel a Jászságot a II. világháború során. Ez ismét alkalmat adott a vendégek tósztokkal való bekapcsolására. Majd uniszőnó előadtak egy róla szóló hőséneket oszét nyelven. De előtte még a tamada külön is elmondta (nyüván kedvünkért) Püjev hőstetteit. Úgy vélte öcsém, hogy itt a görög kórus éled újjá. 7. Nem tudni, meddig tartott a lakoma - hihetőleg legalább éjfélig - mi hét óra körül jöttünk el, mert szállásadóink elvittek a faluba, ahol meglátogattunk egy házat (itt is gyors, párbajszerű sakkparti volt a belépő). Majd a gazda rámutatott egy birkára, amit azonnal fülön szúrtak, a földön, bundájára terítve feldaraboltak. Itt most nem férfiak főztek. Mire a birkát a férfiak feldarabolták, már forrt a víz. A gazdasszony, három szomszéd öregasszony és három lány látott munkához, miközben bennünket 66