Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Szabó László: Tradíció és ideológia az oszéteknél (Szent Györgytől Sztálinig)

olvasrűok a mai orosz vezetőknek Lermontov vagy Tolsztoj idevonatkozó műveit, mielőtt csecsen földre lépnek, vagy az amerikaiaknak a szerb-bosnyák irodalmat, hogy tudják, mibe kezdenek. Az oszétek harciasságuk miatt Sztálin egyik kedvenc kaukázusi népe voltak. Maguk úgy tartják, hogy Sztálin anyja oszét származású volt, s ez tartotta fenn - gondoljuk mi - a Sztálin-kultuszt mindmáig. Szobrai nemcsak köztereket, hanem udvarokat is díszítenek, s mikor kmt jártunk, taxikban, vendéglőkben tömegesen lehetett képeivel találkozni, csakúgy, mint a lakásokban. A katonaszellemű oszétek Sztálint keménységéért tisztelték, s ezért kerülhetett abban az időben Andropov képe a Sztáliné mellé. Hruscsovról, Brezsnyevről ottjártunkkor semmibevevőleg nyilatkoztak, Csernyenkót pedig majdhogynem gyalázták. Nem voltak elég kemények. Nem volt véletlen, hogy az oszéteknél (egymillióan sem voltak) hadra kelt mindenki, aki fegyvert foghatott Hitler ellen a Kaukázus kapujában. Közel hatvan Szovjetunió Hőse került ki közülük, akiknek tablói minden városban, nagyobb faluban kint voltak. A szomszédos, már említett mohamedán területekről alig néhány. Sztálin meg is növelte Oszétia területét a szomszédok rovására, s innen senkit nem telepítettek ki. Családokban, közös ünnepeken Sztálin egészségére mindig az első kortyból - áldozatként - kilöttyintenek az italból, s rá tósztot mondanak. Benne a rokont és a férfit, a férfiasságot, a katonai szellemet tisztelik, azt, amiben ez a nép hosszú idők óta gyermekeit neveli. Emlékműveik legjobbjai szintén a háborút idézik (pl. egy ló felszerszámozva, gazda nélkül, mert lovasa a csatában veszett, vagy egy anya, feje fölött kilenc madárral: ennyi fia veszett oda a második világháborúban.) Elöljáróban még megjegyezzük, hogy a keresztény oszéteknél, ugyanúgy, mint a környező mohamedán népeknél, a nők és a férfiak szigorúan elkülönülnek, ünnepeik teljesen külön vannak, ha vendég van a háznál, szintúgy. Bemutatják a családot, aztán többé nem látni őket. Ez még értelmiségi családokra is vonatkozik, s ezt Leningrádba vagy Moszkvába szakadt oszéteknél is tapasztaltuk. Másfelől - mint a legtöbb keleti vagy kaukázusi népnél - az oszéteknél a vendég szent embernek számít. Bármit tegyen, legfeljebb szólnak neki, de védelem alatt áll. A főhelyre ültetik, megbecsülik. 4. Keresztény vallásukról, kultuszukról A korai felvétel miatt erősen keveredik a régi hitvilág a keresztény vallás elemeivel. Számos bizánci szentként tisztelt szentben egykori néphitük, hitviláguk istenei nyernek új életet. Itt most ezt nem részletezem, egyedül Szent Györgyre utalok, aki a férfierőt, bátorságot, az igaz katonai erényeket testesíti meg náluk. Szent György a férfiasság megtestesítője, a nők ki sem ejthetik nevét, úgy hívják: a férfiak istene. Ottjártunkkor autóval utaztunk különböző völgyekben, s mindig velünk jött egy nyolcvan év körüli kis ember, aki, mint megtudtuk, azért van velünk, mert a Szovjetunió Hőse rokona, miatta minden - akkor még meglévő - szűrőállomáson akadálytalanul átjutottunk. Volt velünk párttitkár is, néha megemelték 63