Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Zeidler Miklós: Irredentizmus gyermekeknek

képből kiemelik az északi, déli, keleti és nyugati „megszállt" területek darabjait. A krampuszok ezután gonosz táncot járnak és fenyegető gúnyverset gajdolnak: „Nesze neked Magyarország, mért hittél? Annyi sok hőst idegenbe mért vittél? Csalfaságot hűséggel mért fizettél? Ős földeden most már csupa bitang él." Ám ekkor megjelenik Miklós püspök, akinek angyalai fülön csípik az időközben elrejtőzött krampuszokat, az elragadott területeket pedig visszaillesztik a térképbe, s még ajándékot is hagynak a leánykának. Magda ekkor felébred és hálás imát mond a jótéteményekért.

11 A fiatal korosztályoknak az irredentizmus jegyében történő indoktrinálása szerves részét képezte a két háború közötti magyarországi irredenta kultusznak. E kultusz pedig egy olyan társadalom egyik válságjelensége volt, amelyet váratlan irányból ért a megrendítő csapás, és olyan pillanatban, amikor arra még nem volt felkészülve. Eszköze kívánt lenni a nemzeti büszkeség helyreállításának, ám - mivel maga a diagnózis (vagyis a kultuszt megalapozó történetipolitikai helyzetértékelés) volt téves - gyógyulást nem hozhatott, legfeljebb kezelhette a bajt. Minthogy pedig a felépülés hiába váratott magára, a terápia lassan önmagáért való lett. De a diagnózis mellett még a kúra is elhibázott volt, mert a betegséget nem gyógyítani, hanem inkább letagadni igyekezett. A történelmi Magyarország általános viszonyainak idealizálása, a nagyvonalú, túlzottan is engedékeny nemzetiségpolitika mítosza, Magyarország nemzetközi fontosságának és történelmi jelentőségének aránytalan felnagyítása lehetetlenné tette, hogy a közvélemény hiteles képet kapjon az ország és a nemzetközi viszonyok valós helyzetéről. A békeszerződés teremtette helyzetről e felfogás azt hirdette, hogy az tarthatatlan, s meg fog változni, mert meg kell változnia - a „jók" ennek az igazságnak gondviselésszerű érvényesülésében a magyarság támogatói lesznek, a „rosszak" pedig ellenségei. E tablón az alakok koromfeketék és hófehérek voltak, éppen olyanok, mint a legegyszerűbb gyermekmesékben. Az irredentizmus közérthető és hatásos szólamai a köztudat befolyásolására még csak alkalmasak voltak, a hivatalos politika számára hosszú távon oly szükséges tisztán látó és gondolkodó közvélemény kialakítására azonban nem. IRODALOMJEGYZÉK BARTUNEK J. 1929 = BARTUNEK János: Az áruló karácsonya. Karácsonyi irredenta színjáték. Körmend, 1929. » KAROLA NÉNI 1927,19-24. p. 59