Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Zeidler Miklós: Irredentizmus gyermekeknek
ZEIDLER MIKLÓS Irredentizmus gyermekeknek A két világháború közötti magyarországi közvélemény külpolitikai eszméit az irredentizmus határozta meg. Ennek megalapozását a háborús vereség, a megszállás és a trianoni békeszerződés fölött érzett fájdalom és felháborodás, valamint a kormányzat revíziós külpolitikája szolgáltatta, mely lényegében békés eszközökkel, a diplomácia és a nemzetközi jog eszközeivel kívánta elérni a trianoni békeszerződés felülvizsgálatát, s ennek érdekében igen szorgalmas, körültekintő és színvonalas munkát végzett. Nem a diplomaták tehetségén múlott, hogy törekvéseiket csak korlátozottan és átmenetileg tudták elérni, hiszen az adott világpolitikai erőviszonyok között már maga a célkitűzés is illuzórikus volt, a megvalósítás pedig fontosabb elvvel, a nemzeti függetlenséggel került összeütközésbe. A közvélemény azonban nem szembesült - nem is igen szembesítették - ezekkel az ellentmondásokkal, a belső propaganda a békeszerződést elítélő, egységes közvélemény létrehozásán fáradozott. így azután olykor az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a kormányzat által szított, ébren tartott és finanszírozott irredentizmus olyan elvárásokat keltett a közvéleményben, amelynek a hivatalos politika maga sem tudott megfelelni. Az irredentizmus harsánysága és voluntarizmusa szembekerült a revizionizmus megfontoltabb és a realitásokra mkább figyelő praxisával. A társadalom befolyásolására, szellemi irányítására szolgáló irredenta kultusz látványos elemei eléggé jól ismertek. A békerendszer elleni nagyszabású tiltakozásokra az augusztusi Szent István-nap, illetve a május végi Hősök emlékünnepe, valamint a június elején megrendezett trianoni nagygyűlések adtak alkalmat. Az emlékművek és az utcanevek a politikai hagyományteremtésben és hagyományőrzésben játszottak szerepet. Az irredenta kultusz bőven élt ezekkel a lehetőségekkel, hiszen 1921 és 1935 között csak a budapesti Szabadság téren négy különböző emléket, a város többi pontján pedig tucatnyi más szobrot emeltek e tradíció jegyében. Az irredentizmus a köztereken is számos formában megjelent. A revízió harcosai közül még életében közteret neveztek el Horthy Miklósról, Bethlen Istvánról és Apponyi Albertről, s e tendencia később is folytatódott. Az 1930-as évek végén a mai Nagy-Budapest területén nem kevesebb mint öt tér, három út és tizenegy utca viselte Apponyi Albert gróf nevét, egy teret és négy utcát neveztek el Endresz György őceánrepülőről - és egy utcát társáról, Magyar Sándorról, akivel 1931-ben Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) nevű gépükön átrepülték az Atlanti-óceánt. Egy-egy utcája volt Herczeg Ferencnek és Tormay Cécile-nek, négy Papp-Váry Elemérnének, a Magyar Hiszekegy szerzőjének, négy utcája és egy sétánya Rothermere 53
