Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Praznovszky Mihály: A Madách-kultusz „ősünnepe” Nógrád megyében 1864-ben

Bodnár István balassagyarmati ügyvéd, Madách barátja, e temetési beszédben a politikai közhelyek regimentjét illeszti Madáchra. „Mi benne a szabadság, egyenlőség és testvérig felkent bajnokát siratjuk... választókerületének büszkesége volt... a nép felvilágosodott barátja... váratlan férfiú. "

u Ez a hangulat - a gyász emelkedettségén kívül - ez a veszteségérzés váltotta ki a Madách-kultusz első eseményének szervezését is, amely alapvetően politikai indíttatású, s benne van az a nógrádiság is, amely mindmáig meghatározója az országos Madách-kultusznak. Az első Madách-ünnep, azaz a Madách-kultusz „ősünnepének" történéseit még nem ismerjük. Az erről szóló szolgabírói jelentés hiányzik az akta mellől, az országos sajtóban sem akadtunk helyi tudósításra. De az a tény, hogy az ünnepet megrendezték, jelezte, Nógrád megye a maga módján bekapcsolódott a politika cselekvéssor addigra kialakult hazai szokásrendjébe. Vörösmarty temetése, Kazinczy-centenárium, Széchenyi temetése és a megemlékezések, Kölcsey, Kisfaludy Sándor, Petőfi, Berzsenyi, Vörösmarty szobrának, emlékjelének felállítása és a losonci Madách-ünnep - sorakoztathatjuk egymás mögé az eseményeket. Madách barátja, Jeszenszky Danó, a költő és ügyvéd losonci lakos fogalmazta a felhívást a megyei megemlékezés-sorozatra, egy központi ünnepéllyel Losoncon. (Itt is mintha a Kazinczy-ünnep bevált rendszerét éreznénk vissza a tervezetből.) A források szerint a tervből csak egy ünnep valósult meg, a losonci. Ha annak körülményeit nézzük, nyilvánvaló, hogy a hatalom akadályozta meg ott, ahol a rendezők gyengébbnek, erőtlennek bizonyultak. Jeszenszky Danó említett felhívása október 11-én látott napvilágot. Október 15-én a Helytartótanács utasította Dessewffy Károlyt, Nógrád megye akkori királyi biztosát a tervezett ünnepség megfigyelésére.

12 A leirat aláírója, Péchy Ferenc úgy vélte, hogy az ilyen ünnepségek önmagukban és általában nem veszélyesek, főleg „ha a szükséges korlátok megtartatnak". Igen ám, de ezek mindig túlnőnek egy gyászünnepély keretein, hiszen „tanácskozásokkal, összegyülekezésekkel,... politicai tüntetésekkel fognának egybekötve lenni". Éppen ezért kéri a királyi biztost, „miszerint ezen ügyet éber figyelemmel kísérvén, minden ollyas lépést, mely ilyes tüntetésekre következtetni enged, ildomosán megakadályozni, s tett intézkedéseiről vagy észrevételeiről annak idejében jelentést tenni szíveskedjék"

r

.

13 Dessewffy Károly továbbküldte a levelet a megye négy járási szolgabírójának, s a Vitális István főszolgabírónak küldött példány hátoldalára külön jegyzetben is felhívta a figyelmet a tervezett losonci ünnepre. Vitális István jelentése november 8-án kelt Gácsott. Ő maga ugyan nem vett részt az ünnepen, de ott volt Szendy szolgabíró, aki arról jelentést is írt. Ezt a jelentést nem ismerjük, mivel eredetiben felküldtek a Helytartótanácshoz. Ám a kísérőlevélből, amelyet Dessewffy küldött a Helytartótanácshoz, kiderül annyi, hogy az ünnepség, legalábbis a hivatal szemszögéből, rendben zajlott le: „Vo11 Pesti Napló, 1864. október 11. (232. sz.), 2. p. 12 LEBLANCNÉ 1984, 391-392. p. 13 LEBLANCNÉ 1984, 392-393. p. 51