Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Feischmidt Margit: A történelemről egy antropológus szemszögéből: - Az 1848-as forradalmak százötven éves évfordulója Magyarországon és a magyar kisebbségek körében

ság vezetői nem tudtak élni ezzel a lehetőséggel, kollektív nemzeti jogokat sürgettek. Támogatásra találtak Bécsben, és így jött létre az összefogás a magyar forradalom ellen. Magyar hősök és román antihősök, demonizált figurák álltak egymással szemben az erdélyi médiában, egyetlen kivétellel, az ugyancsak hősként ünnepelt román Balcescuéval. A márciusi 12. pontba foglalt és rövid idővel később a román nemzeti mozgalom vezetőinek ellenkezése dacára megvalósított unióról ugyancsak egyáltalán nem volt nyílt beszéd, holott nyilvánvaló, hogy ez a valamikori konfliktusok alapvető oka, aminek hatása 1848 emlékezetére Erdélyben máig meghatározó. A romániai magyar nyilvánosságban általában tabunak számít Erdély Magyarországgal való politikai egységének gondolata, főként azért, mert a racionális meggondolás és az érzelmek, az, amit mondani lehet és amit gondolnak az emberek, nincsenek e vonatkozásban összhangban egymással. „Összmagyarság" és Európa Az „összmagyarság" a határon túli magyarok megemlékezéseinek központi fogalma. Annak az üzenetnek a megfogalmazására szolgál, hogy Romániában és Szlovákiában március 15. nemcsak az ott élő magyar kisebbséget az illető ország etnikai többségétől megkülönböztető ünnepe, hanem a magyar nemzet politikai határoktól független történeti egységét jeleníti meg, kulturális értelemben tehát a magyar etnikai közösségeknek Magyarországhoz való tartozását. Az ünnepségeket Erdély különböző településein szervező RMDSZ „a világon szétszórtan élő magyarok legnagyobb ünnepéről", a kolozsvári emlék-istentiszteletet celebráló katolikus pap a „magyarság legnemzetibb ünnepéről" beszélt. 1848 -különösen a 12. pont által - a történeti Magyarországot szimbolizálja, a magyar nemzet területi integritása által fémjelzett aranykorát idézi. Ezt a valamikori politikai, mára kulturális egységet tárgyiasítják, hozzák érzékelhető közelségbe azok az emlékezethelyek, amelyek a március 15-ei ünnep zarándokhelyeiként működnek. Az emlékezethelyek többjelentésű szimbólumok, amelyek jelentése idővel változik, de ugyanakkor egy közösség térbeli és időbeli kontinuitásának jelképei.

39 Emlékezethelyekként működhetnek valamikori történelmi jelentőségű események helyszínei, szimbolikus tárgyak, pl. emlékművek, szobrok, de akár jeles napok is. Itt elsősorban a kulturális emlékezet fizikai térhez, lokalitáshoz kötött és objektiválódott, tárgyiasult formáira vonatkoztatjuk a fogalmat. A határon túli magyar média és az ott elhangzott emlékbeszédek számba vették a „magyar szabadságharc", a magyar nemzet 1848-at idéző felvidéki és erdélyi emlékhelyeit.

40 Szlovákia jelentős mértékben ma is magyarok által lakott déli részén elsősorban az 1849-es csaták valamikori helyszínén állnak emlékművek, amelyeket évről évre felkeresnek az ünneplők (pl. Pereden, Komáromban, Po39 NORA, P. 1989. 40 A Szabad Föld című folyóiratban cikksorozat szólt a „szabadságharcfelvidéki emlékhelyeiről"', máshol elszórtan jelentek meg cikkek róluk. 302