Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Spira György: Mit ünnepelünk május 21-én?

máskor nem kellene ünnepelni, 2. mert ilyen ünnepségeket a II. világháború győztes hatalmai közé tartozó Szovjetunióban szoktak rendezni, nekünk viszont, akiknek a katonái a háború idején egy rossz ügy szolgálatában véreztek és semmiféle babért nem arattak, nincs okunk - s alighanem erkölcsi alapunk sincs - arra, hogy a Szovjetuniót ezen a téren is majmoljuk, s 2. mert a magyar „nép"-hadsereg nem minősíthető a negyvennyolcas honvédsereg folytatójának. Ez azonban - ismétlem - csak utólagos felismerés; akkor mint lelkes fiatal kommunista magam is azt gondoltam, hogy minden úgy van legjobban, ahogyan a Szovjetunióban van, s nekünk is mindenben másolnunk kell a Szovjetunió példáját, a magyar „nép"-hadseregben pedig magam is a negyvennyolcas honvédsereg folytatóját láttam.) Mindezek után a műsorvezető feltett még néhány járulékos kérdést, e helyütt azonban nem érdemes visszatérnem rájuk. Egyet viszont érdekesség gyanánt mégis fölemlítenék közülök: a műsorvezető azt is megkérdezte az államtitkár úrtól, vajon nem munkált-e a kormány tagjaiban olyasféle aggodalom, hogy ha a magyar fegyveres erőket továbbra is a pákozdi ütközet évfordulóján ünnepeinők, akkor ezt esetleg zokon vennék horvát barátaink, minthogy Pákozdnál a honvédcsapatok annak idején nagyrészt horvát nemzetiségű katonákból álló ellenséges haderő fölött arattak győzelmet. Erre a kérdésre pedig az államtitkár úr határozott nemmel válaszolt, s én is megjegyeztem, hogy kizártnak tartom efféle aggodalom közremunkálását - már csak azért is, mivel az 1849 májusában Budát védelmező ellenséges várőrség felerészt maga is horvát nemzetiségű fegyveresekből tevődött össze. Végezetül pedig jómagam intéztem egy kérdést az államtitkár úrhoz, megkérdezvén, nem tart-e a kormány attól, hogy ha a jövőben a magyar fegyveres erőket május 21-én ünnepeljük majd, akkor némelyek azt fogják hinni, hogy a magyar kormány I. Miklós és Ferenc József már említettem 1849-i varsói találkozójának az évfordulóját akarja megünnepeltetni velünk. Erre azonban a kérdezett nem adott érdemi választ, hanem ehelyett azt rebegte elhaló hangon: - Ez övön aluli ütés volt... S ezzel véget is ért a rádióbeszélgetés. Utána viszont a műsorvezető még megkérdezte tőlem, hogy a két uralkodó ominózus varsói találkozójáról és a találkozó időpontjáról a korábbi szakirodalomban netán nem történt említés. Mire azt feleltem: dehogynem, magam is említést tettem róla egy még 1959-ben napvilágot látott könyvemben.'

1 A rádióból távozván pedig gyökeret vert (s azóta is kigyomlálhatatlanul él) bennem az a gyanú, hogy az Antall-kormány (egy másik - Görgei egyoldalú eszményitői közé tartozó - államtitkárának a hatására) azért döntött a május 21i évforduló ünneppé magasztosítása mellett, mert Buda várának visszafoglalásával 1849. május 21-én zárult le a negyvennyolcas honvédsereg egyetlen olyan - pusztán közvetlen eredményeit tekintve sikeresnek mondható - hadművelete, amelyet Görgei tábornok mindvégig személyesen irányított. 4 SPIRA Gy. 1959, 529.1. 288