Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erős Vilmos: Szabó István és 1848–49

vekben kifejtett véleménye szerint a jobbágyok helyzete egyébként is inkább emelkedő ebben az időszakban. A törvény létrejöttében ugyanis az 1340-es évek végén pusztító pestisjárványnak volt nagy jelentősége. Ennek következtében ugyanis pusztásodás lépett fel (így nem is lett volna értelme a jobbágyterhek növelésének), ami után munkaerőhiány következett be, s a törvényeket azért hozták, mert egyes földesurak, többnyire nagybirtokosok, hogy a jobbágyokat birtokaikra csalogassák, könnyítettek helyzetükön s elengedték kilencedfizetési kötelezettségüket. Ezt persze csak a nagyobb birtokkal és nagyobb jövedelemmel rendelkező földesurak engedhették meg maguknak, a köznemesek, kisebb birtokosok pedig éppen ezzel szemben léptek fel, s a törvény - összhangban más egyéb rendelkezéseivel - az ő érdekeiknek a kodifikálását tartalmazza. A konfliktus és osztályharc ebből következően nem a jobbágyok és a földesurak, hanem a nagybirtokosok és a köznemesség között zajlott le. Szabó Istvánnak az ötvenes évek első felében egy további kontroverziája is kialakult, mely a későbbi időben (az ötvenes évek második felében) még élesebben bontakozott ki. A vita a jól ismert úgynevezett „második jobbágyság", a későbbi elkanyarodás tézise körül forgott, melyet éppen ebben az időszakban emelt a hivatalos állami ideológia szintjére az akkor hatalomra jutott történetírás. Szabó István a tézissel szembeni állásfoglalását a leginkább deklaratív módon az ötvenes évek első felében elkészült új egyetemi tankönyv lektori véleményében fogalmazta meg (több alkalommal is),

20 a kérdéssel kapcsolatban azonban számos egyéb könyvében, tanulmányában is megnyilatkozott. így A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában

11 című kiadványban vagy 1948-as, Tanulmányok a magyar parasztság történetéhez című kötetben,

22 de a Teleki Intézet folyóiratában megjelent tanulmányára is hivatkozhatunk,

23 vagy nemrégiben publikált előadására,

24 valamint Maksay Ferenchez 1957-ben intézett levelére

25 - melyek azt támasztják alá, hogy itt egy alaposan átgondolt állásfoglalással van dolgunk. Felfogásom szerint még e tárgykörhöz, a jobbágyság 16-18. századi helyzetéhez kapcsolódik nevezetes, az Ur és paraszt a magyar élet egységében című, Eckhardt Sándor által szerkesztett kötetben megjelent tanulmánya

26 vagy a Turul 1941-es évfolyamában kiadott, A jobbágy megnemesítése című cikke is.

27 Szabó Istvánnak a fenti tanulmányokban kifejtett nézete kapcsolódik az úgynevezett Domanovszky-iskola által felvetett problémákhoz. Azaz kiindulópontja a termeltető és adóztató nagybirtok (Gutsherrschaft és Grundherrschaft) közötti megkülönböztetés, illetve az a tézis, hogy a 16-18. században Magyarországon 20 MTA KK Ms 5440/14. 2i SZABÓ 1.1947. 22 Vö. Tanulmányuk a magyar parasztság történetéből. Különösen: Az uradalmi gazdálkodás és a jobbagybirtok (65-158. p.). 23 SZABÓ, E. 1947. 24 SZABÓ 1.1998. 25 MTA KK Ms 5438/110. 26 SZABÓ 1.1941. 27 SZABÓ 1.1941. a). 279