Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Ölveti Gábor: 1848–49-es megemlékezések Debrecenben
A nemzet és az uralkodó felhőtlen kapcsolatát csak időlegesen zavarta meg az 1905. évi alkotmányos válság, amikor a debreceni törvényhatósági bizottság kilátásba helyezte a nemzeti ellenállást az alkotmányellenes kormányzat felállítása esetén azért, hogy méltó maradjon a dicső hagyományokhoz, melyek Debrecent egykoron „a magyar szabadság őrvárosává" avatták. 3 A felvázolt gondolatmenet alapján válik érthetővé, hogy az említett megnyilatkozásokban el sem hangzott többek között 1849. április 14-e, a debreceni Nagytemplomban kihirdetett Habsburg trónfosztás. Ötven évnek kellett eltelnie, míg a törvényhatósági bizottság megváltozott történelmi körülmények között ugyan, de ismét ünnepelhette a magyar nemzet függetlenségi harcának kiemelkedő eseményét. Az 1984. évi díszközgyűlésen dr. Balogh István főispán március 15-éről, egy új kor hajnaláról beszélt, amikor jelképesen a debreceni nép megjelent a városháza épületében és kikényszerítette az ünnepi gyűlésen való részvételt. Összhangban volt ez a megközelítés azzal a felfogással, amely akkor az 1945 utáni néhány évet a népi felszabadulás korszakának minősítette. A megemlékezés során különös hangsúlyt kapott az első magyar köztársaság kikiáltása 1849-ben és az 1944. év, amikor ismét Debrecenben, a felszabadult országrészek fővárosában megalakult az ideiglenes magyar kormány és az ideiglenes magyar nemzetgyűlés. A centenáriumi ünnepség szónokai e két sorsfordító esemény közös mozzanatának a magyar demokráciát és a független magyar köztársaságot tekintették. Volt azonban egy lényeges gondolat az 1948. évi díszközgyűlés ünnepi szónokának beszédében, amikor arra utalt, hogy a magyar nép 1848 után nemcsak a városházáról szorult ki, „hanem a magyar életből is szinte 100 esztendőre" . A Az ötvenéves évforduló deáki ideája helyébe, amely a magyar nemzet és az uralkodó kibékülését hangsúlyozta, a centenárium idején a népi demokrácia gondolatvilága került. Az utókor megemlékezésének fogalomkörébe nem csak a korszakalkotó nemzeti események évfordulós megünneplése tartozik. Csanak József, a debreceni Emlékkert Társulat elnöke, 1861-ben a városi tanácshoz címzett levelében írja: „... csak oly nemzet érdemel nagy embereket, mely nagy embereit megbecsüli, s életökben úgy, mint holtok után elismerni tudja." 5 Debrecen városában különösen nagy Kossuth-kultusz volt, melynek gyökerei az 1848^9-es eseményekhez nyúlnak vissza. A város már 1848 elején polgárává választotta, méltányolva a nemzeti reformtörekvések terén kifejtett munkásságát, majd a következő évben, debreceni tartózkodása idején ez a kapcsolat csak elmélyült. A hálás utókor pedig az elismerés sokaságával halmozta el a „nagy hazánkfiát". Kossuth Lajost a város 1889-ben díszpolgárává választotta, majd 1892-ben, az ünnepelt kilencvenedik születésnapja alkalmából a korábbi Czeglédi utcát a kis Czegléd utcával együtt róla nevezte el. Ugyanezen évforduló kapcsán Kossuth-ünnepet tartott a város, melynek jövedelmét egy lelencház felépítésére kívánta fordítani. A város lakói emlékeztek még 3 Uo. 26. kötet, 1905:118. sz. 4 HBML XXI. 502. a) (Debrecen Város Törvényhatósági Bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei) 3. doboz, 1948: 2. sz.; 1948:102. sz. 5 HBML IV. B. 1405. b) (Debrecen Város Tanácsának iratai) 27. doboz, 233/1877. 272
