Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erdész Ádám: A 48-as kultusz a dualizmus korában
szőtt mondataiba homályos tartalmú metaforákat és hasonlatokat, s szívesen alkalmazott erős, sőt durva kifejezéseket. Gyulán a 48-as elvek diadalra nem juthattak - fejtegette első beszédében, mert „nem volt ember, aki a fát megrázni bátor lett volna, hogy arról az elsenyvedi levelek lehullva, rajta a szabadság áldásos virágai tenyésszenek"'. 20 Az „elsenyvedi levelek" kifejezést azután minden hallgató tetszés szerint értelmezhette anélkül, hogy egy pillanatig is töprengett volna afelett, vajon a 48-as eszmék megvalósultak a városban, avagy valóban elbuktak. Nagy hatást tettek a molnár kezéhez ragadt lisztről szóló példálózásai is. A képes beszédet egy-egy erőteljes kifejezés - pl. „a hazaárulók a városból való kikorbácsolást érdemelnék" - tette lendületessé. 21 Csatár Zsigmond tehát sokszor bevált receptet alkalmazott: 1848 szimbólumait idézve felvillantott egy ideális állapotot, majd elégedetlen hallgatóinak közvetve, nemegyszer közvetlenül megjelölte azokat, akik akadályai az ideális állapotok megvalósításának. Mellesleg önmagát mint a jó úton tornyosuló akadályok elhárítására kész személyiséget mutatta fel. Élt az ismétlés eszközével is: este végiglátogatta a három, nagyobbrészt földmíveseket tömörítő városrészi olvasókört, s az egyesületek szokásos társasvacsoráin „mindenki által érthető közvetlenséggel" szólt a jelenlevőkhöz. 22 A korábbi szertartáshoz képest három döntő jelentőségű új elemet regisztrálhatunk: az ünnep egyik rendezvénye kikerült a közterekre, s mivel a köztéren tartott rendezvény vonzotta a legtöbb résztvevőt, az új ünnepi színtér felértékelődött. A népgyűlés jellegű megemlékezéseken - ellentétben a körök társasvacsoráival - a résztvevők nem váltak szét társadalmi állásuk szerint. A szónokoknak, ha sikerre vágytak, a továbbiakban többféle kultúrát és értékrendet kellett ötvözniük, s ha közvetlen politikai céljaik is voltak, nagyobb mértékben kellett alkalmazkodniuk a többnyire földmíves többségű hallgatóság ízléséhez és beszédmódjához. A megemlékezések mind látványosabbá válásával az ünnepek a nyilvánosság nagyon fontos fórumaivá váltak. A második fontos változást a városrészi olvasókörök rendezvényei mutatják. Korábban a közvacsorák rendje azt sugallta, hogy mmdenki egyenrangú résztvevője a megemlékezésnek. Noha voltak az adott népkör belső hierarchiájának megfelelően kijelölt szónokok, de mindenki megszólalhatott, s néhány percre az egylet bármelyik tagja a figyelem középpontjába állíthatott egy - vagy néhány - mindenkinél fontosabb, beszédet mondó személyiséget, a többi résztvevő pedig közönséggé változott. Ezt a változást tükrözte a szónoki emelvény, amely a beszélőt a sokaságból valóságosan és szimbolikusan is kiemelte. A harmadik újdonság az volt, hogy megkezdődött a március 15-i ünnep személyes, illetve közvetlen pártpolitikai érdekeket szolgáló kiaknázása. A március 15-i ünnep szertartásrendjének átalakulása Csatár Zsigmond gyulai fellépése nélkül is lezajlott volna, hiszen a sokat próbált képviselő sikereit elsősorban annak köszönhette, hogy volt a városban több, a városvezetéssel elé20 Március 15, Békés-Gyulai Híradó, 1987. március 16. 2i Uo. 22 Március tizenötödike Gyulán. Békés, 1887. március 20. 268
