Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erdész Ádám: A 48-as kultusz a dualizmus korában
peltek. Emellett magánházaknál is voltak megemlékezések: előfordult, hogy a csizmadia ipartársulat elnöke közel hetven szaktársát látta vendégül a házában. 10 Jól látható, hogy az 1880-as években egy élő, folyamatosan terebélyesedő 48-as kultusz alakult ki a városban, mégpedig anélkül, hogy ezt bármilyen intézményesült központi akarat támogatta volna. Az ünnep spontán kifejlődését a kortársak is regisztrálták: „Március 15-e nincs veres betűvel jegyezve a naptárakban, nem tette azt ünneppé sem kánon, sem világi törvény paragrafusa, de arany betűkkel van az megörökítve honunk történetének könyvében, s nemzeti ünneppé vált önmagától. .." - állapította meg az ünnepi rituálé aktív formálója, Dombi Lajos református lelkész. 11 A körök és a különféle informális társaságok által rendezett megemlékezések a falakon belül maradtak. Mindegyik egyesületben azonos helyzetű, hasonló kultúrájú, „mi"-tudattal rendelkező csoportok gyűltek össze. A körök tagságának társadalmi és kulturális együvé tartozását mutatja a közös asztalnál való étkezés, a kommenzalitás. 12 Egyelőre még egyik csoport reprezentánsai sem gondoltak arra, hogy a saját ünnepüket kiterjesszék, hogy 1848 „egyedül hiteles megjelenítőinek" tekintsék magukat. A társas vacs órák keretében, feszélyező ünnepélyesség nélkül zajló megemlékezéseken hangsúlyos szerep jutott a szabadságharc résztvevőmek. Ők már személyükben is hordoztak bizonyos szimbólumokat - pl. a honvédek -, másrészt beszédeikben ők idézték fel az egykorú eseményeket. A kultusz kialakulása elején, amikor a szabadságharc és helyi történetét feldolgozó munkák még nem álltak az érdeklődők rendelkezésére, az ünnep fontos funkciója volt az események felidézése és a kollektív emlékezetbe való beemelése. 13 A szónokok az ünnep egymással össze nem kapcsolódó színterein azonos értékeket jelképező szimbólumok alatt eltérő hangütéssel interpretálhatták a múltat, s más-más, jelenre vonatkozó következtetéseket fogalmazhattak meg. Ez a szertartásrend egy-egy helyszínen is többféle beszédmódra adott lehetőséget, sőt serkentette a sokszereplős, a múlt és a jelen kérdéseit érdemi módon tárgyaló kommunikációt, ugyanis a közvacsorák fő attrakciói a pohárköszöntők voltak. Ha volt is kijelölt első szónok - ez főként a hierarchikusabb felépítésű városrészi olvasóköröket jellemezte -, a többieknek is adódott alkalmuk a megszólalásra, s a közélet szereplőinek illett is egy szépen formált tószttal megemlékezni a szabadságharc valamelyik szereplőjéről vagy esemé10 Március tizenötödike Gyulán. Békés, 1885. március 22. 11 Dombi Lajos: Március 15. Békés, 1894. március 11. Noha a dualizmus kori politikai tartamú ünnepek jellemzésénél nem alkalmazhatjuk a magyar szakirodalomban Mihail Babtyin nyomán elterjedt népi, illetve hivatalos ünnep megjelölését, mégis utalunk rá, hogy a felidézett március 15-i ünnepekre a népi ünnep számos jellemező jegye illik, míg a hivatalos ünnep kritériumai közül jóval kevesebb. 12 WEBER, M. 1987, 307. p. 13 A korai megemlékezéseken például többször szerepelt Gyula 1848-as országgyűlési képviselője, Huszka Mihály. A megyei kaszinó egyik első ünnepi összejövetelén nagy lelkesedés közepette felolvasták a korabeli Pesti Hírlap márciusl5-i eseményekről beszámoló terjedelmes cikkét. Békés, 1884. március 23. és Békés, 1883. március 18. 264