Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Gajáry István: Ünnep és „ünneplés”. Egy színházi bemutató a dualizmus hajnalán

GAJÁRY ISTVÁN Ünnep és „ünneplés". Egy színházi bemutató a dualizmus hajnalán Alig néhány évvel ezelőtt, 1997-ben, Kövér György barátomnak köszönhetően részese lehettem egy március 15-ei ünneplés előkészítő munkálatainak. Ennek során a nemzeti ünnep ünnepléstörténetét kívánta bemutatni a Duna Televízió, Hanák Gábor és Ordódy György irányítása alatt, Szabó Dániel és Gyarmati György közreműködésével. (Utóbbi szerző azóta könyvet is írt a kérdésről, „Március hatalma - a hatalom márciusa" címmel.) Ebben a munkában az én szerepem a művészeti, elsődlegesen a zenei rész kidolgozása volt. Ekkor, a sajtóanyag tanulmányozása során figyeltem fel elmesélendő történetünk érdekességeire. Verdi Don Carlos című operájának ősbemutatója 1867 márciusában volt Párizsban. A mű -az akkori körülményeknek természetesen megfelelően -igen rövid idő, egy esztendő alatt eljutott a pesti Nemzeti Színház színpadára, 1868. március 14-én volt a bemutatója. Az előadást Böhin Gusztáv rendezte, a librettót a Wagner-párti Ábrányi Kornél és fia, Emil fordította. A művet a korabeli külföldi és hazai kritika fanyalogva fogadta, főként hosszúsága miatt. Azt már csak az utókor szavával tehetjük hozzá, minden bizonnyal nagyon zavaró volt, hogy a „boldogtalanság operáját" láthatták, hiszen cselekménye során a király és valamennyi főbb szereplő folyamatosan csalódik, s többnyire ezen csalódásokból adódó intrikák vagy valódi félreértések viszik előbbre a cselekményt. „A hat főszereplő közül kettő szimbólum. Posa a humanizmusé, a főinkvizítor a dogmatizmusé... A többi négy szereplő - ember, tehát ingadozik. .. a bosszú és a bűnbánat, ... a tiszta szerelem és a kötelesség, ...a király s az ember" közt őrlődik.

1 Jól mutatja ezt a kettősséget az első felvonás végén Posa és Fülöp duettje: „A király mindössze nyolc hangot énekel Fosával együtt, azt is ellenmozgásban."

2 Ugyanezt a személyek kettősségéből adódó helyzetet Várnai Péter „a hatalom és az egyén, más felfogásban a politikum és az érzések konfliktusaiként jellemezte. Ennek a Fülöp-Posa kettősnek van egy kísérő motívuma, amely akkor szólal meg, amikor a márki a „király »békéjéről« énekel, a nép szenvedéséről, az elnyomásról". Ugyanez a kísérő alakzat bukkan fel az autodafé-jelenetben, Fülöp egyik gőgös megszólalása aláfestéseként is.

4 A mű kritikai fogadtatása általában elutasító volt. Langer Viktor a Pesti Naplóban így fogalmazott: „A múlt előadás után személyesen meggyőződve, hogy Verdi i EÖSZE L. 1970, 298. p. 2EÖSZEL. 1970, 301. p. 3 VÁRNAI P. 1970, 303. p. 4 VÁRNAI P. 1970, 305-306. p. 252