Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth G. Péter: „Európa véres színháza”. A fájdalom, a kegyetlenség és a vértanúság kultúrája a kora újkori Magyarországon

kegyetlen hajdúk és a huszárok (két nemzetközivé vált magyar szó) európai rangja. Hírünket tovább öregbítették a magyar vámpírtörténetek, a szegedi boszorkányüldözési hisztéria, a honti „emberevő" romák ellen indított per

9 vagy a pozsonyi, nagyszombati, budai, tiszaeszlári zsidók ellen felhozott vérvádak.

10 A magyarok 9-14. századi nyugati és keleti megnevezéseivel Róna-Tas András foglalkozott, aki az ugri (ungri), turci (türk) etnonimiák mellett vizsgálta még a magyarok szaracén, umbriai, pannon, partus elnevezéseit is. Róna-Tas szerint a magyarokkal kapcsolatos népneveket három csoportba sorolhatjuk. Az első csoportot azok a megnevezések alkotják, melyek alapján a magyarokat az állatokkal tartották azonosnak, és ennek megfelelően a nyugati civilizált társadalmak e vadak megszelldítését tűzték ki legfőbb célul. A második csoportot azok az elnevezések alkották, melyekben a magyarokat ugyan már embernek képzelték, de semmiképpen sem keresztényeknek. Ilyen például a pagani, gens nefandíssima, ethnici kifejezések. A harmadik csoportot pedig azok a megnevezések alkotják, melyek alapján a magyarokat a végítélet-beteljesítő néppel azonosították, hasonlóképp, mint a szkítákat vagy a hunokat. Ezért bélyegezték meg a magyarokat gyakran aflagellum Domini, pestis antiqua, gensferocissima, gens belli asperrima, gens crudelissima jelzőkkel.

11 A pozitív előjelű magyarságkép - ahol a pogány ellen küzdő Magyarország mint a „kereszténység védőpajzsa" szerepel - a 15. század közepén kristályosodhatott ki, amikor a Szentföld immár véglegesen elveszett a Krisztus-hívők számára. A biblikus kontextusban feltűnő magyar hősök a nyugatiak szemében a kereszténység legfőbb védelmezőinek szerepében mutatkozhattak. Az oszmán had ellen sikeresen védekező „mondai" hősök történetében azonban műidig ott lappangott a tragikus halál, a sorsszerű elbukás motívuma is.

12 A 15. század híres magyarjai közül I. Ulászló király Várnánál hősi halált halt, Hunyadi János lándzsasebeibe, más verzió szerint a pestisbe halt bele, Corvin Mátyást megmérgezték. A 16. század hősei közül II. Lajos vízbe fúlt, Zrínyi Miklóst a legnagyobb ellenség fejeztette le, miként Thury Györgyöt is.

13 A 17. század közepén felbukkanó hős magyar vitézt - Zrínyi Miklós költő-hadvezért - pedig, aki a nyugatiak szemében biztos garanciának tűnt a törökellenes hadjáratok sikereihez, egy csodálatos vadkan ölte meg.

14 A kivérzett magyar hősök után végül a Nyugat, elsősorban „Germania" kelt „Hungária" védelmére, aki végül kiűzte a törököt Magyarország területéről, és ezáltal Európát is megmenekítette a pogány hadaktól.

15 9 PUSKÁS P.-VEGH J. 1998. 10 KENDET. 1995. 11 RÓNA-TAS A. 1988. 12 Ehhez lásd még FODOR P. 1997. 13 GALAVICS G. 1986, 20. p. 14 REVEL, J. 1998, 79-80. p. 15 GALAVICS G. 1986, 20. p. 22