Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Kövér György: A csapodár Flóra, avagy a polgári normaszegés emlékképei

megállapodás jött létre: az előlegek betudásával kerekítve az özvegynek 60 672, Jenőnek 122 224, Ilonának 46 295, Flórának pedig 43 986 forint járt. A tékozló leány Azt hihetnők, ekkora vagyonnál elég a lehetősség ahhoz, hogy valaki tékozoljon, nem szükséges különösebb tehetség. Pedig épp ilyen szigorú szülői végakarat szorításában (vagy a gondnokság körülményei között) kell igazi leleményesség a költekezéshez.

12 Ezt az árvaszéki és a memoriter források egybehangzóan bizonyítják. A gondnoki jelentések refrénszerűen vissza-visszatérő mozzanata a hivatkozás arra, hogy gondnokoltja részére „vagyoni viszonyainak és társadalmi állásának" megfelelő életvitelt kell biztosítania. Erre támaszkodva Flóra igyekezett a számára szabott költségvetési korlátokat felfelé tolni. Hol édesanyjával gyakoroltatott nyomást a gondnokra, hogy egy drága ékszert (fülönfüggő) megvegyenek, hol a házasságkötés reménye, hol új lakás berendezése adott szárnyakat költekező kedvének. Az édesanya 1896-os halála újabb lendületet adott Flóra költekezésének. Egyrészt felkeltette a hitelezők várakozását, akik arra számítottak, hogy felszabadul a gondnokság alól, s így követeléseik könnyebben érvényesíthetők lesznek. (Meg is indította az ezzel kapcsolatos hivatalos eljárást, de aztán az utolsó pillanatban, visszariadva a baljós következményektől, elállt szándékától.) Költekezési stratégiáját szinte tökélyre fejlesztette. A szükséges apróbb, mindennapi kiadásokat egyszerűen nem teljesítette, ugyanakkor a nagyobb megrendeléseket, vásárlásokat egyszerűen utalványozta a gondnoknak kifizetésre, aki azt természetesen apanázsa terhére tudta, akarta teljesíteni. Az adós-hitelező-gondnok háromszög rendszeresen feszültséggel volt telített: állandó izgalmaira panaszkodott az árvaszéknél a gondnok, aki hol keményen nemet mondott a hitelezőnek, hol alkudozott az alacsonyabb törlesztésben való kiegyezés reményében; veszekedett, botrányt csinált, perrel fenyegetőzött a hitelező; követelőzött és hisztérikusan tiltakozott a lefaragások ellen a gondnokolt.

13 12 KÖVÉR Gy. 2000, 701-717. p. 13 Kimerítő adalék a nemfizetés-fizetés alkufolyamának pénzügyi filozófiájához: „A mészárosnál, fűszeresnél könyvecskére történik a vásárlás s ez okvetlenül kifizetendő, - a fodrász, czipészszámla mindenesetre kielégítendő. Minthogy ezek hozzám fordulnak, kénytelen vagyok - egy előreláthatólag vesztett per költségeinek kitenni gondnokoltamat nem akarva-fizetni, de természetszerűleg gondnokolt havi appanage-a terhére, (:ő azonban e különben aránylag csekély levonásokba sem akar belenyugodni:) Gondnokolt pénzbeli zavaraínak legnagyobb oka, mértéket túlhaladó költekezése ruhára s illetve ebből kifolyólag csinált adósságai, melyek összege messze túlhaladja még azon elég bő mértéket is, melyet vagyona és társadalmi állása megenged..." Dr. Wellisz jelentése (érkezett: 1899. január 7.) BFL IV. 1411 /B. 1648/1892. A kellemetlen helyzetek közül példaként egy jellemző „eklatánsabb eset": „Resch Leopoldina bécsi szdbónő állítólag szállított ruhák fejében kerek összegben 2000 frt-ot igényelt gondnokoltamtól. F. év [azaz 1898] október 24-én nevezett hitelező'< gondokolta tnnak azon írásbeli utalványával jött hozzám, hogy tartozását havi appanage-a terhére havi részletekben való 222