Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Vörös Boldizsár: Térfoglalás Budapesten – térfoglalás a történelemben? A Nemzeti Hadsereg budapesti bevonulási ünnepsége 1919. november 16-án

A beszédek után az összegyűlt tömeg elénekelte a Himnuszt, majd a menet a Ferenc József (ma: Szabadság) hídon, a Vámház körúton, a Múzeum körúton, a Népkörúton (ma: Károly körút) és a Váci körúton (ma: Bajcsy-Zsilinszky út) vonult tovább. A hadsereg útvonalán nagy tömeg sorakozott fel, sok esetben virágokat (köztük őszirózsákat is) szórtak a katonák elé. A Szent István-bazilikánál - a jelképértékű hely kiválasztásával is nyomatékot adva mondanivalójuknak a Magyar Királyság Pártjának küldöttsége köszöntötte röviden Horthyt és csapatait. Ezután a menet továbbhaladt a Váci körúton és az Alkotmány utcán végigvonulva érkezett meg a Köztársaság (ma: Kossuth Lajos) térre. Az itt lezajló szertartássorozathoz a Parlament bejáratához, a lépcsőkre fehér fából ácsolt, zöld baldachinos misesátort építettek, amelyből - létrehozva ezzel a magyar trikolór színegyüttesét - piros szőnyeg futott le a térre. A sátorban oltár állt, mögötte fehér alapon hatalmas arany kereszt, a sátor mellett és a lépcsőkön kétoldalt pálmákat, a győzelem jelképeit, és babérfákat, a halhatatlanság, a győzelem és a béke jelképeit

7 helyezték el. Az Országház homlokzatán háromszínű zászlók lógtak, a téren pedig fehér póznák közt kifeszített köteleken nemzetiszín és a főváros színeit viselő lobogók lengtek. Az Országháznál a kormány tagjai, a keresztény felekezetek főpapjai és számos vezető közéleti személyiség jelent meg a Nemzeti Hadsereg fogadására. Friedrich István miniszterelnök üdvözlőbeszédében így köszöntötte a fővezért: „Itt, ezen a téren, amelyen egy év előtt átkos ajakról elhangzott, hogy »Nem akarok többé katonát látni«, ezen a téren üdvözöllek és köszöntlek a Nemzeti Hadsereg élén lelkesedéssel és szeretettel a magyar kormány és a magyar nemzet nevében."* A jelképértékű helyen elhangzó mondat utolsó szavai jól mutatják: itt már többről volt szó, mint pusztán a sereg budapesti bevonulásáról: a főváros „meghódítása" után most már az országnak a forradalmi eszmerendszerektől való jelképes visszafoglalására került sor. Friedrich szerint a nemzet talpra fog állni, ha „lemond hiú ábrándokról és messze idegenből várt segítségről és csak a saját erejében bízva, tántoríthatatlanul kitart a keresztény nemzeti irány mellett". Válaszában Horthy szintén országos dimenziókban határozta meg a feladatokat: az ország minél gyorsabb újjáépítéséhez „ki kell irtanunk minden mérget a nemzet lelkéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál".

9 Ezután, a vasárnap ünnepéhez kapcsolódva mise következett, majd a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének képviseletében Tormay Cécüe írónő adta át a magyar asszonyok zászlaját Horthynak. Tormay beszédében az ünnepség térdimenziójának megváltoztatásával szinkrónban megváltoztatta az esemény idő-dimenzióját, sőt, építve az ünnepség előző mozzanataira, a keresztény vallásosság fogalomkészletének alkalmazásával egyértelműen a szakralitás szférá7 Vö. ehhez: babér - A KERESZTÉNY MŰVÉSZET LEXIKONA 1994, 44. p.; pálma - uo. 257-258. p. s A NEMZETI HADSEREG 1919, 5. p. Vö. még HAJDÚ T. 2000, 213-217. p. 9 A NEMZETI HADSEREG 1919, 5. p. 183