Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth Zoltán: A történész szerepe, állása és a módszer Buckle Henrik Tamás „civilizációtörténetében”

désére hiányzott a tér."

17 Érdekes komponense a törvények bemutatásának a vallási, aminek a módszert tekintve is jelentős szerepe lesz, s arnit nem szabad dogmatikusan elképzelnünk. Azért a demokratikus osztályzat a kálvinistáknak jut,

18 s a hugenották (mint nem létező középosztály - vagy középrend?) is szerepet játszanak a franciaországi alakulásban. A papság és a babona itt is elsüllyeszti a haladás hajóját. Kérdése az, hogyan lehetséges, hogy a felvilágosodott gondolkodásban oly elöl járó ország, mint Skócia, a 19. századra ennyire lemaradt. A válasz pedig: társadalmi törvények szabályozzak Skócia fejlődését is, nem pedig egy kis, a világ felvilágosult gondolkodásával kiemelkedett élcsapat törekvései.

19 Hosszú, elrettentő fejezetek szólnak a „skót babonáról".

20 A Buckle-t megszorító módszertani csapda azonban többek között épp a skót „civilizáció" egyik tüneményében volt elrejtve, s ez éppen azt mutatta, hogy nem volt naiv naturalista, amihez történeti látásmóddal, a kor tudományának állásából kellene számára mentségeket keresnünk. A kulcspont messze esik a céhes történetírás érdeklődési körétől. A19. századvég egyik tudományos elméleti kulcseleme a fiziológia kifejlődése volt, nem utolsósorban a skót Cullen orvosi kutatásai folytán, amelyre Buckle végtelen hosszú skót fejezetén belül 15 oldalt szentelt,

21 s amelyben a szerves és szervetlen természet jelenségei összefüggésbe kerültek. Annak elvi lehetősége született meg ezzel, hogy a lelki (szellemi) jelenségek és a természet összefüggése ebben az irányban lesz bizonyítható. Buckle ezzel 1861-ben, de valószínűleg már előbb tisztában volt. A lélektan, amely a századfordulóra ettől a ma már elkülöníthető filozófiai természetű problémától tehermentesítette például Lamprechtet, ekkor még nem állt készen a segítségre. Az idő, amely fejleményeivel itt késlekedett, s amely módszertanát - vagy talán inkább módszere történetfilozófiai megalapozását - kikezdte, Darwinnal érte utol. Az 1857-ben megjelent rész irodalomjegyzékében Charles Darwinnak egy 1840-ben keletkezett geológiai írását idézte. Darwin, visszavonult életmódja ellenére, ismert, sőt A fajok eredetének 1859-es megjelenése előtt már híres ember volt, és társaságbeli is. Nem képzelhető el, hogy második kötetének írásáig, 1861-ig ne ismerte volna meg Buckle. A fajok eredete csak közvetve utalt az emberi evolúcióra, de a fejlődés bizonyítékaként elég súlyos elméleti érvet kölcsönzött; s mindenki az emberre gondolt, nem a Galápagos-szigetek madaraira. Az első kötet általános bevezetőjében még a klasszikus felvüágosodás kori tekintélyek jelentek meg a természettudományos példaképek közül, a mechanika hősei: „Azok közt, kik történelemmel foglakoztak, nincs senki, ki szellemileg egy Kepler-, egy Nezvton- s annyi sok mással vetekedhetnék."

22 Ez, a Buckle számára már múlt szá17 BUCKLE, H. Th. 1873, IV. kötet, 91. p. 18 BUCKLE, H. Th. 1873, VI. kötet, 65-71. p. 19 BUCKLE, H. Th. 1873, VIII. kötet, 16. p. 20 BUCKLE, H. Th. 1873, IX-X. kötet. 21 A magyar kiadásban: BUCKLE, H. Th. 1881, XX. fejezet; az eredetiben: vol. II, Chapter VI, 229-536. p. 22 BUCKLE, H. Tli. 1873,1. kötet, 7. p. 16