Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Völgyesi Orsolya: Főispáni beiktatás Békés megyében 1842-ben

sara, hogy „a két testvér hon" egyesítése a nemzeti felemelkedés egyik legfőbb záloga.

45 Károlyinak a beiktatás alkalmával elhangzott szavai szerint a magyar nemcsak megőrizte ősi alkotmányát, de többször is maga kezdeményezte annak alkotmányos eszközökkel történő korszerűsítését. Ezt a törekvést példázta az 1790-91-es országgyűlés tevékenysége, majd az 1825-27-es és 1830-as diéta: „De a' társasági újjászületés* nagy munkája az ősi alkotmánynak épségben tartása mellett az 1791-ben kitűzött szabályok' nyomán, 1832-36-ban vévé kezdetét."'

46 Károlyi tehát a jelen korszak gyökerét 1791-re, minden bizonnyal az 1791:67 te. által kinevezett rendszeres bizottság tevékenységére vezette vissza, a valódi fordulópontot azonban az operátumokat 1832-36-ban napirendre tűző országgyűlésben látta. A közügyek iránti lelkes érdeklődés időszakában a gróf a körülményekkel számot vető, józan cselekvést és a „szellemi és erkölcsi függetlenséget" megőrző személyiséget állította példaként a hallgatóság elé. A főispán beszédének végén a „fönnmaradás és kiemelkedés" kettősségében határozta meg a legfontosabb teendőket: fönnmaradást a nemzetiség és alkotmány által és kiemelkedést a nemzetiség és alkotmány erejével. Érdemes megjegyezni, hogy a sajtóban napvilágot látó tudósítások az elhangzott beszédekből általában nem idéztek. A Jelenkor azonban külön jelentőséget tulajdonított annak, hogy Zichy Karolina a főispáni beiktatást követő lakomán „a haza boldogságára, a két testvér haza jóllétére mondott köszöntőt" ,

47 a Regélő Pesti Divatlap pedig - híven a lap irányvonalához - a grófné szavait érdemesnek tartotta a szó szerinti közlésre.

48 A divatlap beszámolója más szempontból is figyelemre méltó: a tudósító a hangsúlyt nem magára a pompás és fényűző külsőségekre helyezte, hanem a nemzeti karakternek az ünnepség eseményeiben megmutatkozó jeleire.

49 Ide tartoztak a beiktatást követő ebéden elhangzott magyar nóták, vagy az esti mulatságon bemutatott táncok: a lakodalmas magyar, amelyben a grófné és más főrangú hölgyek is részt vettek, majd pedig az ekkor újdonságnak számító társastánc, a körmagyar

50 - ez utóbbit még április közepén a Gyulára érkező táncmester, Veszter tanította be.

51 A Pesti Divatlap beszámolója szerint a táncmulatságban részt vevő „középrendíí ifjak" közül - a fő45 Erről az 1830-as években elindult folyamatról legújabban lásd PAJKOSSYG. 1999,46. p. 46 BÉKÉS MEGYE ÖRÖMÜNNEPE... 1842, 49-50. p. 47 Jelenkor, 1842. június 4. (45. sz.). 48 Az idézetet a következő szavak vezették be: „Háromszorosan széf -pedig ez elköszöntés, először mert a toast már magában véve szép, másodszor, mert egy magyar hölgy ajkairól hangzik, harmadszor, mert egy olly osztálybeli hölgy monda azt, melly osztály édes honi nyelvünk iránti hanyagságáról nem egyszer rovatott már meg, mellyet tehát mint egy ritka aloe virágot méltó büszkeséggel foglalok e hölgylap csekély bár, de tiszta veretű rámájába." Regélő Pest Divatlap, 1842. május 29. (43. sz.), 342. p. 49 „Általában ezen beiktatási ünnep legfőbb dicsőségét, nemzetiségünk bel- és küljegyeinek nagyszerű feltűnésében helyezem." Regélő Pesti Divatlap, 1842. május 29. (43. sz.), 343. p. 50 Vö. KAPOSI E. 1991,107. p. 51 Vö. Szakái Lajos tudósításával: Regélő Pesti Divatlap, 1842. május 5. (36. sz.), 286-287. p. 164