Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Bősze Sándor: Somogy vármegye és a millenniumi ünnepségek (1896)
Május 8-án a sajtó szerint párját rikító istentisztelet tartott imaházában a helyi zsidóközösség. A városi ünnepélyek egyik érdekes színfoltja volt a toponári „ősmagyarok" jelmezes bevonulása. Kaposvár és környéke sportemberei számára a nádasdi vadásztársaság elnöke, Chernél Gyula, májusban millenniumi vadászatot szervezett. A megyeszerte lezajlott ünnepségek zömét - nyilván a mezőgazdasági munkákat is figyelembe véve - szintén május második felében rendezték. Többé-kevésbé hasonló koreográfia szerint folytak le ezek a megemlékezések. Általában a helyi népiskolában vagy a templomban elénekelték a Himnuszt s meghallgatták a tanítók vagy lelkipásztorok beszédét, illetve az alkalomra költött ódáit. A településeket fellobogózták, délután népünnepélyeket, felvonulásokat tartottak, este pedig népszínművekkel, társa sva csórékkal és táncmulatságokkal szórakoztatták magukat a helybéliek. A nap fényét emelendő, Szigetváron például Duchon Ödön ügyvéd alapítványt tett a polgári iskola javára, Csokonyában a közgyűlés száz koronát szavazott meg a községi népkönyvtár gyarapítására, a karádiak pedig emlékkövet állítottak a faluban. 62 A millenáris ünnepélyek egyik legfényesebb!két a Kaposvári Egyházkerületi Római Katolikus Néptanítók Egylete szervezte május 28-ra, a somogyvári Kupavárba. „Ós idők óta dívó kegyeletes szokás, hogy egyes nemzeti ünnepek emléke, éh emlékfák kiültetése által megörökíttessék." 63 - szólt Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1896. február 28-án kelt körrendelete, melynek somogyi végrehajtásáról esetenként a sajtó is beszámolt. Orosz Sándor közlésének 64 köszönhetően tudjuk, hogy Kaposváron és száznegyvenöt községben húszezernél is több facsemetét ültettek el. Volt olyan település, ahol több száz, esetleg ezer, sőt Csepelyen tízezer fát tettek a földbe. Az ünnepségsorozat és különösképpen a kiállítás arra volt hivatva, hogy megvonja az eltelt évezred mérlegét. A nagy körültekintéssel megszervezett kiállítás rendezői minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a bemutatott tárgyak, termékek és termények ezeknek az elvárásoknak megfeleljenek. Nos, ami az ezredéves mérleget illeti, a látványos ünnepségek, a kiállítás, az ott bemutatott termékek és tárgyak, a pazar kivitelezésű, sokszor historizáló városligeti pavilonok, a főváros világvárosi ragyogása, Európa első földalattija, az új Dunahíd, a közel hatmillió látogató, egyik-másik magyar nagyváros rohamos fejlődése, gazdagodása mind-mind azt hivatott bizonyítani, s nem is alaptalanul, hogy hányatott évszázadok oda, vészterhes évszázadok ide, ez az ország azért bizony csak letett valamit a világ asztalára. A szellemi kultúra nagyléptékű haladását folyamatosan lehetett érzékelni. A nagyszámú napilap, a gyarapodó könyvkiadók mennyisége már meghaladta az eu62 Pl. Milleniumi ünnepélyek. Uo. május 17., 1-2. p.; A müleniumi ünnepségek a megyében. Uo. május 24., 1. p.; „Tekintetes Szerkesztő úri..." Uo. május 24., 2. p.; Milleniumi ünnep NagyAtádon. Uo. június 7., 2-3. p.; Millenáris ünnepségek. Uo. június 21., 3. p. 63 Megyei Híradó, 1896. április 23., 1-2. p. 64 OROSZ S. 1995, 83-96. p. 143