Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Bősze Sándor: Somogy vármegye és a millenniumi ünnepségek (1896)

A budapesti kiállítási iroda igazgatója 1896. január 18-án csupán ötven kiállító jelentkezését igazolta vissza Tallián főispánnak.

28 „A milléniumi kiállítás itt van a küszöb előtt s azt látjuk sajnosán, hogy nincs az az érdeklődés a nagy termelő megyében, mint minő megilletné. - olvashatjuk Roboz néhány nappal később megjelent vezércikkében - Sem a termelők, sem az ipar emberei nem valami nagyon versenyeznék bemutatni a vármegye haladását."

19 A mezőgazdasági helyi bizottság elnöke, Tallián Gyula februárban tett még egy kétségbeesett utolsó kísérletet, hogyha főszolgabírók útján felrázza a középés kisbirtokos gazdákat. Körlevelében még arra is ígéretet tett, hogy az esetleges kiállítókat semmilyen költség sem fogja terhelni. Egyedül az Igali járásból küldtek huszonhat zsákocskányi terményt a megyeszékhelyre.

30 A Somogy tudósítói végül március második feléig hetvenhárom somogyi kiállítót számláltak össze. Az a somogyi generáció, mely oly szerencsésnek mondhatta magát, hogy akkor élt, amikor a magyarság a honfoglalás ezeréves évfordulóját ünnepelhette, látszólag közönyösen viszonyult e jeles jubileumhoz. Viselkedésében bizonyára egyfajta kényelmességgel jellemezhető lélektani jegyeket is fel lehet fedezni, vélhetően azonban ennél kézzelfoghatóbb okokat is lehet találni. Mind a levéltári, mind a helyi sajtóforrások megemlítették, hogy az 1895-ös esztendő rossz volt, s ennek következtében a gazdák a termények minőségét silánynak találták: „... nem volt kiválóan szép gabona; a borok rég elfogytak; a finom gyapjas birkát csak itt-ott tenyésztik már, a legtöbb helyen a juhtenyésztést beszüntették; a sertésvész egész csapássá nőtte ki magát; a szarvasmarha hizlalás problematikus értékű, a hízott jószág eladása elé szinte legyőzhetetlen akadályokat gördít a bécsi piacz."

31 Emellett a megye - hagyományosan - fejletlen iparral rendelkezett. A kaposvári cukorgyár is csupán második esztendeje termelt, Somogy háziipari cikkeit pedig a Kaposvár egyszerűen primitívnek minősítette. A megyeszékhelyen megjelent lapok mindegyike úgy látta, a megyének a mezőgazdaságát kell bemutatnia. A kiállítási igényeket - a korabeli általános vélemény szerint - kifejezetten gátolták a kiállítási helyekért fizetendő „térdíjak". Ezért nem jelentkeztek a versenyképes iparosok, a közép- és a kisgazdák sem. A vármegye pedig későn ismerte fel, hogy ezen költségeknek egy részét mindenképp át kell vállalnia a részvételi szándék ösztönzése érdekében. A támogatásra pedig szükség volt, mert természetesen dolgozott arra méltó személy a megyében. Roboz István olvasói elé „Szalóky míítakács" példáját állította. A derék iparos, aki már többször is kapott díjat, szakmájában az ország legjobbjai közé tartozott. Szalóky egy óriási vászonra Árpád bejövetelét szerette volna megszőni. A megye számára egyébként felajánlott munka tervezett költsége háromezer forint volt. A szükséges aranyszálak megvásárlásához mindössze három-négyszáz forint segélyt 2»Uo. 1896/15. 29 ROBOZ 1.1896,1. p. 30

SML EKB 20/1896. 31 SOMOGYVÁRMEGYE 1896,1. p. 135