Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)
Szabó Ferenc: Emlékek Schneider Miklósról- húsz esztendő múltán
sőre úgy festett, mint egy főorvos.) Páhi Ferencnek már említett társasági erényei az általa vezetett levéltárnak is hasznára váltak. A levéltárak államosítása - mint köztudott - alig néhány hónappal követte az ország közigazgatási beosztásának átalakítását. Ennek során a kibővített Csongrád megye székhelye Szentesről Hódmezővásárhelyre került át, és 1962-ig ott is maradt, majd Szegedre települt. A székhelyváltozásoknak természetesen levéltárszervezési kihatásai is voltak, s még lehettek volna. Az 1950-ig érvényes területű Csongrád megye gazdag anyagú levéltárát egyesek - a megszűnt és kettéosztott Csanád megye hasonlóan értékes levéltára esetében követett „megoldás" szerint - szívesen látták volna Szegedre összevonva. (Az ún. kerületi levéltárak kialakításáról, utalásként bár, az államosítási törvény is szólt. Nógrád megye balassagyarmati levéltárát is vélhetőleg ennek a jegyében szállították el Budapestre, megalakítva a Pest-Nógrád megyei „közlevéltárat". A kényszerházasságból ezután - mint közismert - éppen Schneider Miklós szabadította ki a történeti Nógrád megye iratait.) Szegeden azonban szinte katasztrofális és tartós raktárhiány uralkodott. (A városi levéltárnak a városházán és annak korábban rendőrségi fogdaként használt pincerészében kiszorított „férőhelyén" kívül, a sokkal szélesebb gyűjtőkörű „közlevéltárnak" mindössze három száraz, de törött ablakú pincét és a bezárt „Párisi Áruház" magas légterű helyiségeit lehetett csak megszerezni.) A szentesi aspektusból igen veszedelmes helyzetet jól felmérve Páhi Ferenc elfogadtatta az illetékesekkel, hogy a korábbi Csongrád megyei levéltárat „egyelőre és határidő nélkül" hagyják meg addigi helyén, a tágas volt szentesi megyeházán, ahol a raktárhelyiségek bővítésére is lehetőség nyílik. Ez a bölcsen kimódolt kompromisszum Miklós szentesi éveiben már nem került veszélybe, de az ismerete ott lebegett az ő feje fölött is. ( A volt megyeházán a járási pártbizottság és az akkor még igen népes járási tanácsi apparátus lettek a levéltár „lakótársai".) A viszonylag jól elhelyezett szentesi levéltár 1950 után, még Miklós kinevezése előtt is, azután is igyekezett úgy bizonyítani, ahogy tudott. A központosítás után viszonylag gyorsan bevezetett (még ma is átgondoltnak, szakszerűnek 35