Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Kovács Béla: Schneider Miklós tudományos munkássága

körébe tartozó szervek történeti értékű iratainak begyűjtése, azok levéltári feldolgozása és őrzése, a levéltári kutatásra alkalmas személyek számára a kutatás biztosítása, valamint a hivatalos- és magánszemélyek részére adatokat szolgáltató ügyfélszolgálat tartozik. Valamilyen módon azonban „az egységes közművelődési szemlélet" miatt ezt az intézményt is integrálni kívánták a múzeumok-könyvtárak-művelődésiházak sorába. Az egyetemi szintű képzés során évente csak néhány levéltár szakos hallgató végzett, de közülük kevesen kerültek a vidéki levéltárakba: az 1970-es évek első felétől megkezdődött a volt főlevéltárnokok nagy generációjának nyugalomba vonulása, ezért a megyei levéltárakban mind a vezetők, mind a munkatársak között egyre több lett a történész alapképzettségű személy. Szerencséjük volt azoknak, akik néhány évig még együtt dolgozhattak tapasztalt elődeikkel. A levéltári területnek két szakmai periodikája volt: a Levéltári Közlemények és a Levéltári Szemle. A Levéltári Közlemények elsősorban levéltár tudományi cikkeket és könyvismertetéseket közölt, a Levéltári Szemlében a levéltári gyakorlattal foglalkozó cikkek jelentek meg. 1968-tól folyamatosan nőtt a megyei levéltárak saját publikációs lehetősége is. A fenntartók érthető szándéka az volt, hogy elsősorban a saját megyéjük történetére vonatkozó kiadványok elkészülését szorgalmazzák, ezért ezek közzétételének anyagi feltételeit is biztosították. Nógrád megye, mint a magyarországi gyáriparipar és a munkásmozgalom (vélt vagy valós egyik fontos központja) nemcsak a város képének gyökeres átformálását tűzte ki célul, de a Munkásmozgalmi. illetve a Bányászati Múzeum megszervezésével közgyűjteményi intézményeit is bővítette, a Palócföld, a Nógrádi Szemle, a Nógrádi Honismeret, a múzeum évkönyvei, a Nógrád megyei múzeumi füzetek sorozata, a négykötetes megyetörténet és Balassagyarmat történeti monogáfiájának megjelentetését is biztosította. Igaz ugyan, hogy levéltára meglehetősen rossz elhelyezési körülmények között működött, de a fenntartó lehetővé tette, hogy a levéltár is megjelentethesse kiadványait. Ez volt tehát a publikációs lehetőségek általános hely24