Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Borsa Iván: A magyar levéltárügy ötnegyed százada

nek, és minden szekcióhoz, fondhoz készüljön raktári áttekintő jegyzék is, amely bemutatja az egyes fondok további tagolódását és annak raktári elhelyezését. E célkitűzéshez tartozott, hogy ezek a jegyzékek is hozzáférhetőek legyenek az érdeklődők számára. Az eredmény mintegy 80 kötet a Levéltári leltárak sorozatban. Ezzel az Országos Levéltár elérte azt a színvonalat, amelyet nemzetközi minimumnak lehet tekinteni. Viszont szinte soha be nem fejezhető feladat maradt az újonnan átvett és a régóta őrzött iratokhoz olyan levéltári segédletek készítése, amelyek eddig egyáltalán nem vagy csak nem kellően mutatózott levéltári anyag adatainak elérhetőségét biztosítják. (Példa a királyi könyvek 1527-1683. évi köteteinek CD-ROM-ja.) Ezt a levéltári munkát ma már számítógép nélkül szinte elképzelni sem lehet. (Ottawa-ban 1976-ban már így működött a központi levéltárban a levéltári segédletkészítés.) Ezen az úton indult el nálunk is az 50-es évek rendezési, nyilvántartási és segédletkiadási programja. Ennek érdekében első lépés egy olyan levéltári váz elkészítése volt, amely a nyilvántartás és az áttekinthetőség szempontjából jobban illeszkedik a heterogénebbnek mondható levéltári anyaghoz. A LOK által az 50-es évek végén kidolgozott váz alapjaiban átvette az Országos Levéltár rendszerét, jobban illeszkedett a szélesebb és többrétű fondcsoportokhoz és kiegészítésének igénye szükségszerűen előbb jelentkezett. Megemlítendő, hogy egyes szaklevéltárak is ezt vették mintául. A LOK jogutódja, a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi főosztályának levéltári osztálya mint Levéltári Igazgatóság minden állami területi levéltárnak feladatául tűzte ki saját fond- és állagjegyzékeinek elkészítését és biztosította azok megjelentetését. A füzetek (vékony kötetek) zöme a 60-as években elkészült, egyesek azonban késtek, de 1975-ben a sorozat teljes lett. Meg kell jegyeznem, hogy volt egy-két levéltár, amely szükségét látta új - javított, bővített - kiadás elkészítésének. Ha az Országos Levéltár példáját vesszük alapul, akkor meg kell állapítanunk, hogy a területi állami levéltárak az első alapkövetelményt teljesítették, de a másodikkal (áttekintő raktári jegyzékek, repertóriumok elkészítése és kiadása) - tisztelet a kivételnek - adósak maradtak. 9