Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

6. Jegyzők a világháborúban és a forradalomban (1914-1919)

ző, Csekey Sándor is Pestre menekült először, majd Szentendrén telepedett le.) A részben újjászervezett helyi önkormányzatok nem voltak a nép igazi szervei, mert mellettük létezett az ún. második hatalom is, melynek szerveiként tekinthetők a munkás- és katonatanácsok. A Károlyi-kormány a rendkívüli viszonyok miatt székhelyükről eltávozni kényszerült községi és körjegyzők, nyugdíjas jegyzők elhelyezését és járandóságaik kifizetését a vármegyei alispánokra bízta, akik kötelesek voltak a foglalkoztatásukról is gondoskodni. A Belügyminisztérium elvárta, hogy e válságos időben minden tisztviselő, jegyző teljes munkaerejével és kötelességérzetével fokozottabb mértékben teljesítsék kötelességeiket. A főszolgabírók csak kivételes esetben engedhették el a jegyzőket szabadságra, és ha valaki székhelyétől engedély nélkül távol tartózkodott, akkor felszólították a visszatérésre. Ha ez nem történt meg, megtorolták. A főszolgabírák feladata volt a következő is: „Meg kell értetni a lakossággal, hogy egyesek visszaéléseit ne általánosítsa és minden alap nélkül ne támadjon meg kiválóan derék községi és körjegyzőket, mert ha a közigazgatási teendők ellátása valamely községben, vagy körjegyzőségben lehetetlenné válnék, annak kárát csak a községi lakosok vallanak. Különösen ne okolják a községi és körjegyzőket, valamint községi elöljáróságokat, ha azok a hadisegélyeket, leszerelési járulékokat és egyéb segélyeket nem tudják haladéktalanul folyósítani, mert ennek oka nem a nevezettek jóakaratán múlik, hanem azon, hogy az adóhivatalok nem képesek a községi pénztárakat kellő pénzzel ellátni. A községi és körjegyzők élet és vagyonbiztonsága az illető község becsületbeli kérdése." A zavargások, pusztítások tetteseit kártérítési és vagyoni felelősséggel fenyegette meg a körrendelet, de megígérték, hogy a jegyzői visszaéléseket különös gonddal, szigorúan meg fogják torolni. Az infláció közepette a Belügyminisztérium 1919. január 1-tŐl az addigi jegyzői családi pótlékot 400 koronáról 800 koronára emelte fel. A Tanácsköztársaság alapvető közigazgatási egységei a községi tanácsok voltak, melyeket közvetlenül választottak a 18. életévüket betöltött, társadalomra hasznos munkából élő állampolgárok. Intézőbizottságaik, a tanácsnak felelős direktóriumok voltak. A járási és a megyei tanácsokat már közvetett választással hozták létre. A Tanácsköztársaság idejéből alig maradt fenn a községi és körjegyzők társadalmi életét, vagy munkakörülményeit közvetlenül érintő forrásanyag a munkaterheiket, feladataikat szabályozó rendeleteken kívül. 1919 áprilisában a jegyzői nyugdíjalap költségvetése 111189 korona 2 fillér kiadást üányzott elő, de ehhez nem volt meg az összes fedezet. A hiányt fedezendő, a jegyzői nyugdíjalapba a községeknek ezután a jegyzői fizetések 13 %-a helyett, azok 20 %-át kellett befizetniük. A Tanácsköztársaság idején működő községi és körjegyzők jó része egyszerű végrehajtó volt, politikailag kevesen azonosultak a rendszer céljaival, szemben a községi tanítókkal. Közülük jóval többet vontak felelősségre a Tanácsköztársaság bukása után akkori tevékenységükért, míg a jegyzők közül csak kettőt. Az egyikük Kránitz Károly endrefalvai körjegyző volt. Kommunista múlttal vádolták meg és bíróság előtt, el is ítélték, de újrafelvételi kérelmet 71