Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

6. Jegyzők a világháborúban és a forradalomban (1914-1919)

illetményeinek kifizetése miatt jelenteni kellett, hogy hol szolgálnak, családo­soknál a feleség tartózkodási helyét is. Nógrádban a jegyzői fizetési alapban alig maradt fedezet. Elrendelték azt is, hogy a bevonuló jegyzőket először já­rásbeli aljegyzők útján köteles helyettesíteni a főszolgabíró és mozgatható sze­mély hiányában lehet csak más járásból helyettest igénybe venni. Meghatározta az erről szóló rendelet azt is, hogy ilyen esetben melyik járási főszolgabíró me­lyik járáshoz fordulhat. A helyettesítések a háború tartamára szóltak; a bevo­nultak helyét a háború végéig véglegesen betölteni nem volt szabad. Nagy számban vonultak be a tanítók, így aztán, hogy a tanításban fennaka­dás ne legyen 1914 őszén lelkészek és jegyzők vállalták a tanítás terheit is, bár csak mérsékelt óraszámmal. 1914. december 3-án a vármegye törvényhatósági bizottsága a jegyzői nyug­díjalap 1915-ös költségvetését 61848 korona 80 fillér szükségletével és ugyan­annyi fedezettel fogadta el. A községi hozzájárulásokat a jegyzői fizetések ed­digi 13 %-a helyett csak 8 %-ban állapította meg. A salgótarjáni főjegyző, Pósa István fia, a 14 éves, ötödik osztályos gimna­zista István 1915 márciusában megszökött a losonci fiúinternátusból az északi frontra, amikor az oroszok már Bártfa és Sztropkó környékén jártak. A mil i tins nevelésű jegyzőfi Kassán és Eperjesen át eljutott a frontra Svidnik alatt és kato­nának jelentkezett, ahol a katonák pártfogásukba vették, repülőgépre lövettek vele, megmutatták neki a harcteret is, míg az apja érte nem ment. A „kis hős" ­ahogy a Nógrádi Hírlap nevezte, ezután buzgón készült a katonaéletre; lova­golt, lőni tanult. Ha harctéri híreket olvasott, felsóhajtott: „Bár én is ott lehet­nék! Szívesen feláldoznám életemet a hazáért, nem is fogok én párnák között nyomorultul meghalni!" (A sors groteszk módon teljesítette óhaját; a vakáció idején apja abaújszántói birtokán a szőlőőr puskája véletlenül elsült és halálo­san megsebesítette.) Esetét a megye lapja mintaként propagálta. A jegyzői nyugdíjalap 1916. évi költségvetését 1915. október 28-án fogadta el a tör­vényhatósági bizottság 73190 korona 57 fillér szükséglettel és ugyanannyi fedezettel, de a községek hozzájárulását az előző évi 8 %-ról a jegyzőfizetés 10 %-ára emelték. 1915. november 16-án a Belügyminisztérium jóváhagyta a vármegyének a jegyzői nyugdíjintézetről szóló módosított szabályrendeletét. A vármegye jegyzői egylete 1915. december 4-én tartotta évi rendes közgyű­lését Pósa István elnöklete alatt. Az elnöki jelentés szerint Nógrád vármegyé­ből ekkor már 41 jegyző és aljegyző teljesített katonai szolgálatot és többen el is estek a harcmezőkön. Csekey Sándor kazári körjegyző indítványozta, hogy a jegyzők érdekeik előmozdítása céljából kérjenek helyet maguknak a törvényha­tóságilag alakítandó járási bizottságban, mert ez lesz „azon terrénum, hol a községi és körjegyző ambícióját, tehetségét érvényesítheti, s a község és illetve a járás érdekeit ez által fokozottabb mérvben szolgálhatja." A javaslatot az or­szágos jegyzői egylet közgyűlésén szóban is előterjesztették. A tisztújítás során elnökké újból Pósa Istvánt (Salgótarján), alelnökké Hummer Ferencet (Érsek­vadkert), pénztárnokká Bory Sándort (Lónyabánya), főjegyzővé Csekey Sán­68

Next

/
Thumbnails
Contents