Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

5. A jegyzői státus kiteljesedésétől az I. világháború kezdetéig

A falu vezetője, a jegyző most is ott volt a községet pusztító tüzet oltók élén, mint például Csintalan Abris Mátraszőlősön 1904. augusztus 1-én. Számíthattak rá a Nógrádvármegye című lapot irányítók is, amikor az dr. Bazovszky Lajos losonci ügyvéd, pánszláv mozgalmi vezető ellen indított sajtó támadást. A falusi iskolát támogató jegyzők is akadtak, mint például Perényi István, aki Kosdon a katolikus és református iskolák részére 100-100 koronás alapítványt létesített. A megbecsülés sem maradt el. Draskóczy Ede losonci főjegyző 40 éves szolgálati jubileumát díszközgyűlésen ünnepelte a város 1907-ben és ez alkalomból királyi kitüntetést is kapott. Salgótarján képviselő-testülete a község összes jegyzőjének 20 %-os drágasági pótlékot szavazott meg, Papp János főjegyzőnek pedig 1911-es nyugdíjazásakor haláláig 1200 koronás kegydíjat állapított meg, melynek 50 %-át még az özvegye is kapta. A jegyzőválasztások körül mindig sok probléma merült fel. Rendszerint a főszolgabíró által favorizált pályázó nyerte el a jegyzői állást. 1907-ben aztán Losoncon másképpen történt: az agyontámogatott főszolgabírói jelölt ellen szavazott a város polgársága, amikor Baskay Ferencet választotta meg főjegyzőnek. Az erről tudósító cikk a választási szabályokat „Ázsiából hozott választási rendszernek" nevezte. (Az is volt: közfelkiáltással választottak.) Bár megyén kívüli a másik, azért érdemes megemlíteni, mert jó példa arra, hogy főszolgabírói nyomás ellen hogyan lehetett eredményesen fellépni. Túrán a főszolgabíró a község népének jelöltjét nem kandidálta a főjegyzői tisztségre, de a falu népe az ő jelöltjeire egyetlen szavazatot sem adott le. így hiúsították meg a főszolgabírói kinevezéshez hasonló eljárást. 1908-ban Szőke Pál ellen is azért szavaztak a választók Zagyvarónán, mert a főszolgabíró támogatta. Végül úgy jutott az ottani jegyzői tisztségbe, hogy a nyertest, Nemes Kálmánt addig zaklatták, késleltették Kallón, ahol segédjegyző volt, hogy meghátrált és lemondott, illetve a többi pályázó felsőbb parancsra strohmannként visszalépett. 1908-ban Szécsényben Konrád Ödön szintén lemondott megválasztásakor egy bizonyos előre megkötött paktum alapján, de mégsem került sor új választásra, mert a lemondást a képviselő-testület nem fogadta el. A jegyzők között e korszakban is találtatunk olyanokat, akik visszaéltek helyzetükkel: Kossaczky Oszkár hivatali sikkasztásai 1903-ban kerültek napvilágra. Az úri passziókat hajhászó Schmidt Gyula lőrinci körjegyzőt 1904-ben tartóztatták le sikkasztás miatt. Winkwer József ludányi körjegyző azonban önmagát jelentette fel sikkasztásai miatt, mert 1600 koronás évi fizetéséből négy gyermekét, beteg feleségét és édesanyját nem tudta eltartani. A félrelépő jegyzőt a falu társadalma látványosan vetette ki magából. Lőrinciben azonban ennél is több történt. A sikkasztással vádolt Schmidt Gyula édesapját, aki 37 évig volt körjegyző a községben, 1904. június 14-én temették el. Az akkori jegyző, Géczi Béla képviselő-testületi gyűlést hívott össze, hogy a kartárs temetéséről tisztességgel gondoskodjanak, de a testület tagjai durva, sértő hangnemben utasították vissza a javaslatát. Az elszegényedett, nyugdíjas jegyző temetési költségeit aztán gyűjtés útján szerezte meg a jegyző, a helybeli pap pedig ingyen, de teljes pompával végezte el a szertartást. Zagyvaszántó díszbe öltözött képviselőit küldte el, a lőrinci bíró azonban tüntetőleg „alpáriba" öltözötten, 65